A turné

Nem vagyok bábú!

~Harvey szemszöge~

Az utolsó koncertek. Mindig mindenki tűkön ülve várja, hogy végre vége legyen ennek a hatalmas hajszának, hogy visszakapjuk a saját ágyunkat. Visszatérjünk a hétköznapi életünkbe. Már amennyire a miénk az. De lényeg ugyan az, ekkora már érezzük a befejezést és ez feldob minket és mint az első héten, virgoncak vagyunk, hülyülünk a végén meg sírunk, hogy ott kell hagynunk egymást. Igen ez egy állandósult dolog.

Most mégse érzem egyiket se, ezek közül.Körülöttem mindenki a lehető legtöbb energiával, gyakorol a koncertre, hibátlanul előadja az ő számait, a saját szegmensét. Én meg sorban rontok el mindent. Nem elég, hogy a tánc alapból gondokat szokott okozni nekem, most még a szöveget is elhibázom, pedig ez egyáltalán nem jellemző rám. De egyszerűen nem tudok, koncentrálni. Csak azon jár a fejem, hogy pár nap és véglegesen elveszítem, Zoit. A szó szoros értelmében. Utál szóval lehetetlenség vele megbeszélnem, és nem mellesleg Leonak sikerült megtéveszteni így oda és vissza van érte. Érte?! Jadent, meg én nem tudom lekaparni. Most is itt van a színpad előtt és videózza, ahogy gyakorlok. Én komolyan mondom távoltartásit fogok ellene kérni. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy egy ember agyilag ennyire hátramaradott legyen, hogy ne legyen képes felfogni, hogy én nem akarok tőle az égvilágon semmit. Vagyis de, egy dolgot. Mégpedig, hogy húzzon el tőlem a lehető legtávolabb.

-Tesó, mi van veled? Ha ezt így folytatod, akkor koncerten le fogunk esni a színpadról-mondta cinikusan Max, de most nem tudtam értékelni humorát.

-Nem birok koncentrálni egyszerűen annyi felé jár az agyam. Nem tudom elképzelni, hogy mi lesz ezután és ez nagyon irritál. Nem akarom, hogy kilépjen az életemből-csúsztam le a falnak támasztott hátammal folyamatosan egyre lejjebb és lejjebb. Pont úgy mint, ahogy az lelki jólétem is folyamatosan ereszkedett.

-Nem, nem nem. Légy szíves ne most omolj nekem össze. Szükségem van még rád-kezdett felhúzni majd a vállamnál fogva rázni és a képembe ordítani mondandóját.

-Akkor is megértem ha nem szakad ki a dobhártyám. Ígérni meg semmit nem tudok. Nem tudom, mikor, hogy leszek kiszámítástalan lelki állapotba vagyok-vallottam be az őszintét.A testvérem csak lemondóan nézett rám, szerintem felfogta, hogy értelmetlen vitát folytatunk.Én nem tudom irányítani az érzelmeim, ő meg végkép.

-Rendben még egyszer utoljára-tapsolt kettőt Kinga, és már kezdhettük is előröl az egészet. Próbáltam magamból a lehető legtöbbet kihozni. Így se volt tökéletes rontottam bele, és a mosolyom se lehetett olyan hihető, mert elég furán méregetett Dani, de már mérföldekkel jobb volt mint az addigiak. Ahogy ezzel megvoltunk, lementem a színpadról és hátra terveztem indulni, de Jaden a nyakamba ugort ezzel feltartóztatva engem.

-Olyan édes voltál, Harvey drága-mondta idegesítően nyávogós hangon, amitől kedvem lett volna a falra mászni.

-Ezt már megbeszéltük, nem vagyok a fiúd lehetőleg, ne drágámoz nekem-mondtam szem forgatva, miközben kapartam le magamról a lányt.

-De az vagy-meredt rám, olyan "ezt te miért nem érted" nézéssel.

-Jó akkor, még egyszer utoljára megkísérelem a fejedbe verni ezt a tényt. Mi nem voltunk együtt, nem is vagyunk együtt és soha nem is leszünk. A falra mászok az olyan sablon lányoktól mint te. A legújabb divatot követed, mindig semmi egyedi jellem vonás. Konkrétan olyan vagy, mintha egy idióta gyár szalagjáról jöttél volna.

-De a médiából is mindenhol ez volt, meg menedzserem is ezt mondta-kezdett el összevissza makogni, amit én nem bírtam elviselni ideges állapotomba.

-Én, veled ellentétben nem vagyok egy idióta bábú, amit a körülöttem lévők kedvük szerint rángatnak. Van szabad akaratom. Azt csinálok amit én akarok és akkor mikor én akarom-vágtam a fejéhez, a lányon látszott hogy elgondolkodik, majd minden szó nélkül felkapta a cuccát.

-Ha ezt gondolod akkor éld így az életed nekem nem kell ilyen pasi-mondta, majd elhúzott.

-Jó, hogy nem is voltam azod-motyogtam mikor elment.

-Tesó, kicsit bunkó voltál vele.

-Nem voltam. Végre legalább lelépett-vontam vállat. Egy gonddal kevesebb. -Menjünk mindjárt kezdődik a koncert-mondtam miközben hátra indultunk.