You are my life ( Szünetel)

Az idegen

Pár nappal ezelőtt még otthon voltam a bosszúálló toronyban és békésen éltem minden napjaimat.  Most pedig minden a feje tetejére állt. Én aki még csak a szüleit sem ismerte, akit a hydra el rabolt és annyi szörnyűséget tett, most egyszeriben királynő lett egy véletlen folytán.

Régebben egy macskát nem tudtam volna fel nevelni most pedig egy sárkány vár rám odafent a szobámban.  Azt sem tudom mihez kezdjek vele, és szerencsétlenségére csak én vagyok neki.

Az emberek többsége csak úgy, mint Sebastian hűséget fogadott és fel esküdött a védelmünkre. Voltak azonban olyanok akiket csak a kíváncsiság hozott ide és csak bámészkodni jöttek.

Már épp indult volna mindenki a vacsorára készülődni mikor kinyílt a terem ajtaja. Mindenki fel kapta a fejét és vissza ment a helyére.

Egy magas és erős férfi lépett be a terembe. Fejét csukja takarta így nem láthattuk az arcát de pár ezüst hajszála így is ki látszódott amiből meg tudtam állapítani, hogy hosszabb haja van, mint Lokinak.

Ahogy közelebb jött fél térdre ereszkedett előttem és meg hajtotta a fejét Odin és Frigga felé akik viszonozták a gesztust, bár az arcát még mindig takarta.

- Állj fel kérlek! - utasítottam ő pedig tette amire kértem.

- Mutasd az arcod idegen! - szólította fel őt Loki és védekezően közelebb jött hozzám. Sebastian is meg indult felénk és a másik oldalamon foglalta el helyét.

Az idegen először hezitált, de végül kénytelen volt tenni amire Loki utasítottam. Ahogy le emelte a csukját a fejéről rá látás nyílt ezüst vagy inkább szürke hajára. És ahogy rám emelte tekintetét szinte meg fagyott a levegő. Az arca felettébb jóképű volt erős, markáns áll, korban nem lehetett több harmincnál. De nem ez volt benne a különleges és nem is a haja hanem a szemei, ugyanis arany sárgák voltak.

- Egy Vaják! - mondta Sebastian és ki rántotta a kardját.

- Hogy micsoda? - kérdeztem értetlenül.

- Ez egy szörnyeteg felség - válaszolta Sebastian - egy szörnyszülött.

- Sebastiannak igaza van. - hajolt hozzám Loki és az ő kezében is meg jelentek a tőrei. A teremben lévő katonák mind készen létben álltak és Odin is a háta mögé tessékelte Friggát.
Vissza néztem a Vajákra aki rezzenéstelen arcal figyelt engem.

- Mi a neved? - kérdeztem tőle mindenki meglepetésére.

- Ríviai Geralt, felség. - hangja mély volt és nyugodt szinte már nem is emberi, de még is volt benne valami ami mellett nem tudtam szó nélkül elmenni.

- Mi célból jöttél? - lépett közelebb Odin.

- Én nem akarok rosszat. Békés szándék vezérelt. Csupán kíváncsi voltam arra kiről oly sokat beszélnek.
- mondta és még mindig engem nézett. Kezdett kissé kínos lenni számomra és kezdtem zavarba jönni.

- Meg kaptad amit akartál, most már távozz! - utasította Odin de Geralt még csak meg sem mozdult. Jobban bele gondolva félelem keltő egy jelenség azt meg kell hagyni. Tudtam, hogy nem csak ezért jött így hát meg kérdeztem.

- Mit szeretnél tőlem Ríviai Geralt? - álltam fel a trónomról és meg indultam felé. Loki egy lépést közelebb jött de én maradásra intettem.
Le sétáltam a lépcsőn és meg álltam közvetlen előtte.  Jó egy fejjel magasabb volt nálam így fel kellett rá néznem, neki pedig le rám.

- Ismertem a szüleit felség és ígéretet tettem nekik, hogy meg keresem önt és meg védem.- nézett mélyen a szemembe.

- Hazudik felség ez csak egy csel. - erősködött Sebastian.

- Nem! - jelentettem ki magabiztosan - Igazat mond, érzem!