You are my life ( Szünetel)

Támasz

Percekig csak álltam és néztem az ajtót, amin az imént Loki ki ment. Hatalmas dühöt érztem a szavai hallatán. Csak is magának köszönheti amit tőlem kapott érte. De lehet, hogy nem kellett volna? Túl messzire mentem? Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben mikor valaki kopogott az ajtón. Először azt hittem, hogy talán Loki az, de aztán rá jöttem, hogy ő biztos nem jönne hozzám ezek után.

- Tessék! - mondtam és Nora nyitott be a szobámba.

- Meg hoztam a vacsorádat. Mégis hol voltál az ebédkor? - tette le a tálcát az asztalomra és mikor rám nézett egyből döbbenet ült ki az arcára.

- Elena minden rendben? Nagyon sápadt vagy. - tette az egyik kezét a vállamra és mélyen a szemembe nézett belőlem pedig ki tört a sírás.
Csak zokogtam az ijedt lány karjaiban.
- Gyere ülj le ide nem lesz semmi baj. - vezetett oda az egyik székre -  Mond el mi történt.

Én pedig mindent részletesen el mondtam neki. A piacot a sárkányt,  Odint és a Lokival való veszekedést is. És azt, hogy mit tettem.

- Nem lett volna szabad oda mennem. Igaza volt. - mondtam és ekkorra már meg nyugodtam kissé.

- Ne mondj ilyet ez egy hatalmas ajándék csak Loki vak aki csak a saját feje után megy. - próbált nyugtatni Nora miközben körkörös mozdulattal simogatta a hátamat.

- Mi lesz ezek után? Híre fog menni és mindenki el fog jönni meg nézni, hogy igaz - e.

- Nem lesz semmi te tökéletesen fogod kezelni a dolgokat, mint egy királynő.

- De én nem vagyok királynő Nora. - hajtottam le fejemet el takarva könny áztatta arcomat.

- Most már az vagy! - mondta és az állam alá nyúlva emelte fel fejemet és le törölte a könnyeket az arcomról.

Sziasztok! 😇 Még nem találtam nevet a sárkánynak így ha valakinek lenne ötlete bátran írja meg. Hajrá!🙏❤️