BEFEJEZETT!!
_______________________________
Egy lány, akiről a bátyja tudomást sem vesz, egészen addig a bizonyos napig! Egy lány, kinek az élete széthullni készül! Vajon elég erős lesz a fájdalmak legyőzéséhez?
Nézz bele és megtudod!😉
A történet...
Reggel csörömpölésre keltem. Hát gondolom Justin alkot ha csak nem valami kísértet házba hozott aminek az esélye sacc per kb úgy 0%. Huu hogy én milyen "humoros" vagyok már kora reggel. Jah hogy már dél van? Hupsz. Na mindegy egy gyors rutin után felöltöztem. Erre esett a választásom.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Lehet kicsit extrém de nem baj. A konyhába lépve meg is láttam a zaj okozóját. -Jó reggelt-köszöntem mire rám nézett -Te mi az istenbe vagy?-kérdezte felhúzott szemmel -Ruhában-rántottam vállat-Én gyorsan bekapok egy két falatot aztán hívom a menedzsert és megyek-ültem asztalhoz -Így te ki nem mozdulsz!-szögezte le -Mi van?-kérdeztem nevetve -Liam sem engedne ki így New York utcáira. Ez nem Los Angeles Lili-oktatott ki -De ez nekem így tetszik-momdtam -De nekem nem-közölte kimérten-Vedd át-parancsolta -Dehogy veszem, nem vagy se az apám, se a bátyám sem pedig a pasim hogy megmondd miben lehetek és miben nem-álltam fel az asztaltól és egyenesen a szobámba mentem. Kicsivel később kopogtak. -Mit akarsz?-kiabáltam ki -Bemehetek?-kérdezte -Gyere-válaszoltam unottan -Figyelj Lili hidd el hogy én csak a jót akarom neked. New York utcái tele vannak mocskos emberekkel akik bármire képesek és ha nincs veled legalább egy fiú/férfi meg is teszik amit kitervelnek. Nem ellened vagyok és nem szeretném, hogy úgy vedd mintha parancsolgatnék vagy bármi. Én csak meg akarlak óvni. Nem szeretném ha bármi bajod esne. Viszont ha tényleg ebben akarsz elmenni akkor veled megyek de hogy magadban ebben a ruhában ki nem lépsz ebből a házból az fix. Bár ahogy eddig elnéztem a ruháidat szinte csak olyan van ami túlzottan kiemeli az alakodat pucéran még aztán végképp nem mehetsz-enyhén felnevetett a végére -Okés akkor gyere velem. De tényleg hívom azt az embert. Hány éves az amúgy szerinted?-kérdeztem nevetve -Tekintve hogy menedzsert szerintem úgy 35 körüli lehet-mondta -Na mindegy kimész amíg beszélek vele?-kérdeztem -Persze-ment ki A menedzser 3 csömgés után felvette. -Jó napot kívánok Ms.Payne-köszönt -Jó napot érdekelne hogy esetleg a mai nap folyamán tudnánk e találkozni a részletek megbeszélésében-árultam el hívásom okát -Természetesen. Akkor 1 óra múlva a Starbucks-ban?-kérdezte és csodálkoztam hiszen ez nagyrészt fiataloknak való hely vagyis általában azok szoktak oda járni. -Rendben nekem jó. Bár nem vagyok olyan tájékozott oda találok egy barátom segítségével. Remélem nem baj, hogy nem egyedül megyek-mondtam -Nem baj viszont én most megyek majd találkozunk. Viszhall-tette le a telefont. -Bieber készülj egy óra múlva a Starbucks-ban kell lennünk-mentem be hozzá a nappaliba -Hát én kész vagyok-rántott vállat -Én is-ültem le mellé -Lili kérdezhetek valamit?-fordult felém érdeklődve -Persze-mosolyogtam -Tudod soha nem mondtátok el mi történt köztetek Niallal-nézett rám -Áhh hát ez egy elég hosszú história-töprengtem -Van időnt. De nem szeretném ráderőltet semmit ha nem szeretnéd elmondani vagy még nem bízol bennem eléggé akkor semmi szükség nincs rá hogy elmondd-láttam a szemében, hogy komolyan gondolja -Bízok benned és elmesélem. Szóval Niallra a bátyámként tekintettem de később elkezdtem többet érezni iránta. Aztán mint kiderült ő is irántam. De hirtelen megváltozott a viselkedése velem szemben. Bunkó lett és minden szart a fejemhez vágott. Aznap mikor ez történt elment. Én este nem tudtam aludni így lementem a konyhába csinálni egy chappuchinót. Közben ő megérkezett...bocsánatot kért, megcsókolt és azt mondta szeret. Össze jöttünk...másnap reggel azt mondta nem érdemel meg és lemenekült a nappaliba. Nem értettem mi van viszont túl sok minden jött össze. Neki álltam aztán befutottam a fürdőbe és megpróbáltam öngyilkos lenni. Nem haltam meg mint látod-nevettem keserűen-Mikor a kórházban magamhoz tértem az volt az első gondolatom "A rohadt életbe miért élek még?" Nem tudtam mit csinálni-rántottam vállat-Ott jóban lettem Harryvel és elmesélte, Niall úgy vallott nekem szerelmet hogy közben együtt volt valaki mással. Utáltam ezért...teljes szívemből. De kibékültünk és igen most közte és köztem minden Happy-töröltem le az idő közben arcomra hullott könnyeimet -Ne haragudj hogy rá kérdeztem nem akartam feltépni a sebeket-ölelt magához szorosan -Semmi baj-öleltem vissza -Énekeljek neked valamit?-kérdezte -Igen-mosolyogtam Bementünk a zene szobába. Ő leült és a kezébe vett egy gitárt. -Mit szeretnél hallani?-kérdezte -Bármit-válaszoltam még mindig mosolyogva -Rendben nézzük mennyire ismered a zenéimet-momdta majd elkezdett gitározni. Már a dallamból rájöttem. Ez az I’ll show you. Annyira jó hallgatni ahogyan énekel. Csodálatos hangja van. Muszály volt lefotóznom. -Cause life’s not easy I’m not made out of steel Don’t forget that I’m human, Don’t forget that I’m real Act like you know me, but you never will There’s one thing I know for sure
