Egy új vörös szem { Benjamin szerelme }

Az újszülött

Bella végre ma fel ébredt, két nap után. Most Edward el vitte őt vadászni így mi Renesmevel maradtunk. Mostanában Rosalie kezében van,mert sajnos le nyúlta tőlem. Jacobnak mivel bevésődött Renesme ,egyfolytában figyeli őt mindenhonann. Én a fán üldögéltem és néztem a tájat amikor Edward és Bella haza jöttek. Ezen el mosolyodtam,mert biztos nagy öröm lesz Bellának,hogy végre láthatja a picit. Egyépként Renesme nagyon gyorsan nő,mert már úgy néz ki mint egy 1 éves kis baba. Hirtelen ki csapodott a ház ajtaja és Bella ki dobta Jacobot.
- Te bevésődtél a lányomnak??- kiáltotta Bella dühösen.
- Nem akarattal tettem!!- vágott vissza Jacob. Én nevetve le ugrottam a fáról és tovább néztem az eseményeket.
- Még kis baba!!- dühöngött Bella.
- De ez nem olyan!! Szerinted Edward hagyna élni ha úgy lenne??- kérdezte Jacob.
- Még vivodom rajta.- szólt bele Edward.
- Egyszer volt a karomban. Egyetlen egyszer!! És már azt hiszed igényt tarthatsz rá, holmi farkas baromság miatt?? Az enyém!!- sétált hozzá közelebb Bella és be húzott egyet Jacobnak. Én itt már a hasamat fogtam a nevetéstől, Bella reakciója miatt. Közben Leah és Seth futott oda hozzánk farkasként és Bellára morogtak.
- Semmi gond Leah.- nézett rá Jacob.
- Tartsd magad távol tőle.- sziszegte Bella.
- Tudod,hogy nem tehetem.- mondta Jacob de ekkor Bella megint be húzott neki egyet.
- Állítsd le Edward.- szólt Esme.
- Azt mondta nincs gond. Nem semmi, igaz??- vonta meg a vállát Edward.
- Emlékszel mennyire vágytál a társaságomra három napja?? Az el múlt ugye??- állt fel Jacob.
- De mennyire.- felelte Bella.
- Mert az ő volt. Kezdettől fogva Nessi akart velem lenni.- mondta Jacob.
- Nessi?? Te a Lokneszi szörny becenéven szólítod a lányomat??- akadt ki Bella és megint neki esett volna Jacobnak de Seth elé ugrott. Bella Seth- et neki dobta egy fának aki nyüszíteni kezdett. Én oda sétáltam hozzá és meg simogattam a fejét.
- Jól vagy Seth??- kérdeztem tőle. Seth morgott valamit farkasul aztán fel állt. Leah is ott volt az öccse mellet és ő is morgott valamit.
- Seth ne haragudj.- szabadkozott Bella.
- Túl éli. Bella te jobban ismersz mind bárki más. Egyetlen vágyam,hogy Nesst.... Renesmet óvhassam,hogy boldog legyen. Figyelj eddig minden olyan kusza volt. Te,én ez az egész.... De mostmár értem miért. Ez volt az oka.- mondta Jacob. Bella megadóan sohajtott egyet, aztán vissza ment a lakásba. Én vissza ugrottam a fára, és fel emeltem a kezeimet,majd a képességem segítségével egy fa ágat törtem le aztán azt Jacob fejére dobtam,mert miért ne.

Este Alice- ék meg mutatták Edwardeknak az ajándékokat így én és Jacob vigyáztunk Renesmere addig amig vissza nem jönnek a többiek. Valamiert a pici nem akart meg nyugodni és egyfolytában sírt,akármit is csináltam.
- Add ide hátha velem meg nyukszik.- vette el Jacob. Én unottan át adtam neki de Renesme még mindig sírt.
- Na jó kérem ide van egy ötletem.- vettem el tőle és el keztem neki énekelni. Egy pillanatra el halgatott de aztán megint sírt.
- Kölyök nem hiszem,hogy értesz a gyerekekhez.- jegyezte meg Jacob.
- Kussolj kutya.- forgattam a szemeimet.
- Megyek hozok neki valamit enni.- állt fel ,és ment volna a konyhába de ekkor meg botlott és hasra esett. Ebben a pillanatban Renesme abba hagyta a sírást,és el kezdett kacagni.
- Ne nevess Nessi.- állt fel Jacob a földről. Renesme megint el kezdett sírni.
- Jacob vágd még egyszer földhöz magad,mert szerintem tetszett neki,hogy le estél.- nevettem el magam. Jacob meg forgatta a szemét és újra földhöz vágta magát mire Renesme megint kacagni kezdett. És ez így ment egész addig amig a pici el nem aludt a karjaimban. Viszont már nem csak ő aludt, de még Jacob is a földön.