Egy új vörös szem { Benjamin szerelme }

,, Mond csak ki Alice, baba ez csak egy ártatlan baba!!"

Bella és Edward mikor haza jöttek Bella még jó állapotban volt. Carlisle meg próbált mindent,hogy meg tudjuk tényleg baba e vagy sem, de se az ultrahang sem a tű nem hat alá a magzat burkon. Alice sem látta már se Bella jövőjét sem a magzatét. Mindenki könyörgött neki,hogy engedje,hogy Carlisle szedje ki onann a magzatot de Bella nem akarta. Erre kellet a Rosalie és az én segítségem,hogy meg győzzük a többieket arról,hogy ez csak egy ártatlan kis baba aki semmiről sem tehet. A többiek nagyon nem őrültek ennek a döntésnek,főleg Edward nem aki már fórt az idegtől mikor meglátta milyen gyorsan nő a Bella hasa,és mennyire le fogyott a gyerek miatt. Szegény Bella két hét alatt olyan rosz állapotba került,hogy már csak csont és bőrből állt a teste. De ő még mindig meg akarta tartani a babát. Végülis meg értem,mert a helyében én is inkább meg tartanám. Bella épp a kanapén feküdt és mindenki körülötte álldogált tanácstalanul amikor én meg éreztem egy szörnyen büdös kutya szagot.
- Mi a frászt akar itt a kutya??- sziszegtem miközben Rose mellé álltam ezzel ki takarva Bellát. Carlisle le ment ajtót nyitni miközben én karba tettem a kezem. Halatszottak fel hangok lentről,és mindenki már tudta,hogy itt van Jacob.
- Jacob te vagy az??- kérdezte Bella gyenge erőltetett hangon. A következő pillanatban Jacob jött fel a lépcsőn Carlisle- al a nyomában. Az arckifejezéséről le tudtam olvasni a haragot és az értetlenséget egyszerre.
- Örülök neked.- mondta Bella a hátunk mögül. Jacob közelebb sétált hozzánk de mi Rosalie- val az útját álltuk.
- Maradj ott.- mondta Rosalie.
- Maradj távol tőle.- mondtam én is.
- Ez ki??- mutatott rám aztán folytatta.- Mi bajotok van??- kérdezte.
- Hagyjátok csak.- kérte Bella. Mi helyet engedtünk Jacobnak aki le ült a kanapéra Bella mellé.
- Szörnyen nézel ki.- mosolygott Jacob.
- Igen én is örülök,hogy látlak.- válaszolta cinikusan Bella.
- El mondod végre,hogy mi a bajod??- sóhajtotta Jacob.
- Rose segítesz felállni??- fordult Bella Rosalie felé. Rosalie óvatosan fel segítette Bellát így láthatóvá vállt a nagy hasa. Jacob mérgesen Edwardnak ment volna ha Emmett nem állítsa meg.
- Ez a te műved!!- sziszegte Jacob idegesen,miközben le szedte magáról Emmett kezét.
- Azt se tudtuk,hogy ez lehetséges.- mondta Carlisle.
- És mi ez??- fordult felé Jacob.
- Nem tudom. Az ultrahang és a tű sem hat alá a magzat burkon.- felelte Carlisle.
- Sajnos én sem látom. És már Bella jövőjébe se látok bele.- tette hozzá Alice.
- Kutattuk a legendákat,de nem sokra jutottunk. Azt viszont tudjuk,hogy erős és gyorsan növekszik.- mondta Carlisle.
- De miért nem tettél semmit ellene?? Szedd ki belőle!!- kelt ki magából Jacob.
- Te ne üsd bele az orrod kutya!!- nézett rá Rosalie dühösen.
- Rose!! Ez a veszekedés árt Bellának.- szólt rá Esme.
- A magzat az ami árt Bellának!!- szólt közbe Alice.
- Mond csak ki Alice,baba ez csak egy ártatlan baba!!- szóltam közbe én is.
- Nem tudhatjuk.- lépett mellé Jasper.
- Carlisle csinálnod kel valamit.- váltott hangnemet Jacob.
- Nem!! Ő nem dönthet erről. Egyikőtök sem.- szólalt meg Bella.
- Jacob beszélnem kel veled.- sétált ki Edward. Jacob egy darabig vacillált aztán követte.
- Na én el mentem vadászni.- jelentettem ki és az ajtó felé indultam.
- Most??- kérdezett vissza Alice.
- Újszülött vagyok,nem rémlik??- kérdeztem vissza cinikusan aztán vámpír sebességgel el hagytam a házat.