A halál 100 napja

A játékok előtt 11. rész Róma

EGY NAPPAL A JÁTÉKOK ELŐTT

A tömlöc ablakain beszűrődő délelőtti napfény szokatlanul üdítő érzésként hatott a gladiátorokra. Sokan telepedtek le az ablakok által kivágott fényzónában és élvezték a semmittevést. Severus csukott szemmel, elégedetten mosolyogva sütkérezett.

- Hmm ez már igazán hiányzott. – jegyezte meg fennhangon.

Mellette Secundus töprengve dobolt felhúzott bal térdén.

- Ugyan már! Ne mond, hogy neked hiányzik az edzés! – mondta neki gúnyosan a férfi.

A légiós nem válaszolt azonnal.

- Ne haragudj csak eltöprengtem egy kicsit.

A római hümmögött egyet.

- A családodra gondolsz? – kérdezte.

- A nap minden szabad percében. – felelte habozás nélkül Secundus.

Severus átérezte barátja helyzetét. Neki sem volt egyszerű ott hagyni a szeretteit. De ők legalább szabad polgárok maradhattak, a Grecco család viszont rabszolga sorsa kényszerült. Secundus sokszor beszélt álmában, így Severus tisztában volt vele mi nyomja a lelkét, csak nem akart udvariatlan lenni. Carabax és a többi cellatársuk pedig az első pár napon kiosztott pofon után megtanulták, hogy nem érdemes velük ujjat húzni.

- Attól, hogy hivatalosan nincsenek edzések, az őröket nem fogja érdekelni, ha neki állunk gyakorolni. – szólalt meg mögöttük Pyro.

A két férfi elmosolyodott a gondolaton. Basilus ugyan a holnapi játékra való tekintettel engedélyezett nekik némi pihenőt. Örömük azonban nem tartott sokáig, amikor is Pyro közölte velük, hogy ez azt jelenti, hogy holnap biztosan sokuk fog egyszerre az arénában harcolni. Secundust ez nem érdekelte túlságosan. Harcolt ő már pihenés nélkül több napon keresztül. Nem mintha hiányoztak volna neki az edzések, viszont ez idő alatt legalább le tudta foglalni a gondolatait.

- Azt hiszem éppen eleget fogunk még harcolni az elkövetkező napokban. Megérdemlünk némi pihenést.

Pyro megvonta a vállát.

- Ahogy gondolod. - válaszolta.

Severus kényelmesen hátradőlt, fejét a kezén támasztva és hangosan felsóhajtott.

- Ennél jobb már csak az lenne, ha kint lennénk a szabad ég alatt.

A mellettük lévő többi gladiátor, aki meghallotta egyetértően mormogott. Sokan gondolták úgy, hogy kiülnek a beszűrődő napfényre sütkérezni, de a legtöbben inkább a cellájukban maradtak és aludtak. A három férfi szerencséjére Secundus nevét már félték annyian, hogy nekik ne keljen harcba szállniuk egy ablakért, így zavartalanul élvezhették a pihenést. Pyro elgondolkodott valamin, majd elmosolyodott.

- Beléd meg mi ütött? – kérdezte Severus.

- Csak eszembe jutott az előző ludus, ahol kiképeztek. – válaszolta.

Erre már Secundus is kíváncsian felkapta a fejét.

- És hol is volt ez pontosan? – kérdezte.

- Pompeiiben. – mondta némi habozás után Pyro.

A két férfi teljesen ledöbbenve egymásra nézett. Pyro jelzett nekik, hogy ne mondják ki hangosan. Habár vették a jelzést a meglepődésük továbbra is fennmarat.

- Ez most komoly? Te Pompeiiben voltál gladiátor? – tudakolózott Severus.

- De hiszen a város teljesen elpusztult. – jelentette ki Secundus.