A halál 100 napja

A játékok előtt 4.rész Róma

RÓMA

KB 6 HÉTTEL A JÁTÉKOK ELŐTT

Rómában felbojdult az élet. Az épülő új aréna és a közelgő játékok volt a beszédtéma minden lakó számára. A császár ravasz volt és gondoskodott arról is, hogy a birodalom lakói izgalommal várják a rendezvényt, ezért az utóbbi időkben nem tartottak nagyszabású játékokat a közelben. A tömeg pedig csak várt és várt. Persze, akármilyen izgalmakat is rejtett magában az elkövetkező idő, Róma lakói nem feledkeztek meg mindennapi teendőikről. A piacokon folyt a nyűzgés. A kereskedők és árusok pultjai szinte egymást érték. A vásárlók között pedig gyerekek kergetőztek. Egy csapat csintalan gyerkőc éppen az egyik ruhás stand körül fogocskázott, amikor is az egyik fiú véletlenül neki ütközött egy marcona kinézetű tagbaszakadt férfibe. A gyerek hátraesett az ütés erejétől és felnézett a férfira. A férfi visszanézett rá és a gyerek ijedtében felnyögött. Azt hitte a férfi meg fogja ütni, de a mellette álló másik férfi megfogta a mellkasát és visszatartotta.

- Ugyan már Hanno, csak nem fogsz bántani egy ártatlan gyermeket? – a gyerek ránézett a másik férfira, aki valószínűleg a marcona férfi gazdája lehetett, ugyan is első szóra visszahőkölt. – Na ugye, hogy megmondtam. Szia kis haver! – fordult a gyerekhez vidáman mosolyogva. – Hogy hívnak? Csak nem eltévedtél?

A fiú kicsit megszeppent. Ugyan ez a férfi kedvesen és mosolyogva szólt hozzá, sőt az öltözködése alapján valószínűleg nemesi sorból származott, de volt benne valami, ami miatt a fiúnak a hátán futkározott a hideg.

- Marcusnak hívnak uram. – válaszolta kissé megszeppenve. – És nem tévedtem el.

- Nocsak, - folytatta az idegen férfi. – ez esetben itt lakhatsz a környéken. Mondcsak a szüleid nem tanították meg neked, hogy ne bosszants fel idegen embereket? – a fiú tétovázott egy kicsit, majd az idegen így folytatta. – Tudod, hogy ki Ő? – mutatott az idegen a marcona férfira. A fiú megrázta a fejét. – Ő itt Hanno, az Utolsó carthagói. Egy gladiátor. – a fiúnak elkerekedett a szeme és végig mérte a marcona óriást. Kidolgozott izmok, hosszú fekete haj, amit csomókba fonva hordott. Hanno arcáról nem lehetett kiolvasni érzelmeket és ez elég ijesztővé tette őt.

- Legközelebb vigyázz magadra kicsit jobban, mert lehet, hogy valaki betöri azt a szép kis buksidat. – mondta ezt az idegen miközben megsimogatta a fiú haját, majd eleresztett egy olyan kuncogást, amitől a fiúnak egy pillanatra a lélegzete is elállt félelmében. – Most pedig lódulj innen!

Azzal a férfi útjára engedte a kisfiút, aki ijedtében úgy elszaladt, hogy a lába sem érte a földet. Az idegen férfi eleresztett még egy olyan kuncogást, mint az előbb.

- Ezek a mai gyereket. Túl könnyű rájuk ijeszteni. – Hanno csak szimplán fintorgott egyet, majd elindult gazdája után.

Simán haladtak előre a tömegen. Hanno miatt ugyanis nem sokan merték útját állni a férfinak. Némi gyaloglás után elértek egy nagy faajtóhoz. Itt megáltak majd a férfi bekopogott. Pillanatok múlva az ajtó kinyílt és egy ijedt szőke hajú férfi nézett ki rajta.

- Basilus! – mondta habogva a férfi. – Nem gondoltam volna, hogy... tudod már éppen indultam volna, hogy...

- Mellőzd a magyarázkodást Severus! – szakította félbe a kezét feltartva a férfit Basilus.- Nem azért jöttem ide, hogy a kifogásaidat hallgassan, hanem, hogy rendezd az adósságod.

- Persze, de azt hittem... ha csak még egy kis időt adnál nekem. – hebegett tovább Severus.

- Éppen elég időt kaptál barátom, de ne aggódj nem foglak bántani sem téged, sem a családodat. – Severus sóhajtott egyet, de Basilus folytatta. – Viszont nem áll módomban további haladékot adni neked – Basilus itt egy kicsit megszívta a fogát, a nagyobb hatás kedvéért. – Szóval sajnos másképpen kell elintéznünk ezt a dolgot.