A halál 100 napja

A játékok előtt 9.rész Róma

RÓMA

HÁROM NAPPAL A JÁTÉKOK ELŐTT

A fa, amiből a palus is készült már kopottasra volt ütve a sok kardcsapástól, de Secundus egy pillanatra sem volt hajlandó megállni. Vadul vagdalta a szerencsétlen fadarabot míg az előbb megrepedt majd egy hatalmas reccsenéssel eltörött. A légiós még ekkor is ütésre emelte a kardját ám ekkor valaki hátulról megfogta a kezét.

- Azt hiszem már kellőképpen elintézted! – mondta egy hang.

Secundus verejtéktől csillogó arccal és eszelősen vicsorogva fordult hozzá a férfihoz. Csak ekkor ismerte fel a szőke fürtöket. Severuson látszott, hogy meg volt rémülve, de próbálta leplezni.

- Tarts egy kis szünetet. – javasolta.

- Majd akkor, ha már a családom újra ott lesz mellettem! Távol ettől a pöcegödörtől! – azzal kirántotta a kezét barátja szorításából és dühöngve elindult a vizes hordó felé.

Severus mélyen felsóhajtott majd a férfi után ment.

- Azzal nem sokat segítesz rajtunk, ha dühöngő vadállatként viselkedsz. – próbálta megnyugtatni a légióst.

Secundus azonban ettől csak még jobban felkapta vizet.

- Ugyan már te bolond, nézz körül hol vagyunk! Ez egy kurva börtön! – ordította széttárt karokkal és lassan közelebb lépett a férfihoz. – Azt állítod, vadállatok vagyunk? Nem barátom! Egy vadállat sokkal értékesebb mi nálunk. – és ezzel faképnél hagyta.

Severus egy darabig a padlót nézte. Lassan kezdte ő is elveszteni a türelmét, de nem akarta tovább dühíteni a barátját.

- Nézd megértem, hogy feszült vagy, de ez még nem ok arra, hogy elhagyd az eszedet is. – mondta miközben a barátja után indult.

Secundus hirtelen megfordult és indulatosan lihegve a férfi képébe nézett. Severus állta a légiós tekintetét és így felelt.

- Ha már magadra nem is, gondolj a családodra. Komolyan azt szeretnéd, hogy így kapjanak téged vissza.

Ezen már Secundus is elgondolkozott. Megpróbálta felidézni magában a felesége arcát. Azt, ahogyan nevetett. Hogy mennyire boldog volt, amikor hazatért a háborúból. Megtörölte a szemét, majd letörölve a homlokáról az izzadtságot felsóhajtott.

- Igazad van. Sajnálom, hogy ilyen durva voltam veled. – kért bocsánatot a férfitól.

Severus mosolyogva válaszolt.

- Mind olyanokká válunk, amilyenné a világ tesz minket. De a legfontosabb az, hogy sose felejtsünk el önmagunk maradni.

A légiós erre elnevette magát.

- Néha komolyan elgondolkozom azon, hogy honnan jön belőled ez a nagy optimizmus.

Severus megadóan felemelte a kezét.

- Az élet egy nagy rakás szar. De ha legalább viccesen fogod fel a dolgokat, akkor nem tűnik fel annyira.

- Ha már itt tartunk, hol van Pyro? Beszélni óhajtok vele. – azzal el kezdett körbe nézni a teremben.

Némi keresgélés után meglátta, amit egy másik palus mellett éppen a gyakorlásra használt kardokat élezgeti.

- Áh, itt is van. – mondta a barátjának és máris elindult felé.

- Pyro! – szólította meg a férfit.

Pyro kíváncsian hátrafordult, hogy lássa ki az, aki megszólította és ekkor meglátta a két férfit, amint felé közeledtek.