A halál 100 napja

A játékok előtt 1. rész Tarentum

TARENTUM

KB. 20 ÉVVEL A JÁTÉKOK ELŐTT

Vörösen ragyogott az égbolt a nap utolsó sugaraiban. Az éjszaka árnyai már gyülekeztek Tarentum városa körül. Az egykoron büszke görög város, melyet évszázadokkal ezelőtt a rómaiak hosszú háborúskodás árán foglaltak el most is a Földközi-tenger egyik legforgalmasabb kereskedelmi központja. Bár lakói sokszor kicserélődtek már, mégis mintha semmi sem változott volna. A kikötőkben a tengerészek ugyanúgy készítették fel hajójukat a következő útjukra, a piacon a kereskedők ugyanúgy kínálták a portékáikat, az utcákon gyerekek játszottak és a kocsmák és bordélyok még mindig szeretettel várták a tivornyázni vágyókat. Bár változhat a nyelv, amit beszélnek és változhat a fennhatóság, aminek adóznak, egy város mindig ugyanolyan marad. Egyszerű emberek tömkelege, akik csak a maguk egyszerű életét próbálják élni. A város határán volt egy iskola. De nem akármilyen iskola, hanem egy gladiátor iskola. Már lement a nap és a gladiátorok befejezvén az aznapi edzést készültek visszatérni a szállásukra. Persze ezek a szállások valójában az iskola melletti épület tömlöcei voltak. Tömör masszív kőépítmények vasrácsokkal. Egy cellában többen is laktak és a földön aludtak. Persze, akik jól teljesítettek az arénában a harcok alatt, azok külön cellát kaptak saját priccsel és esetenként még egy-két pokrócot és szalmát is, hogy kényelmesen aludjanak. Elenyésző különbség, de akármilyen kiváltságos helyzetben is voltak, mégis csak rabszolgák, akik fellett gazdájuk rendelkezett. Az ő gazdájuk pedig nem volt más, mint a Prestigius család, vagyis annak jelenlegi sarja Tiberius Optimus Prestigius. Tiberius a város köztiszteletben álló polgára volt. Egy lanista, aki a város legjobb gladiátorait képezte, mint előtte az apja és az ő apja és így tovább már vagy hét generáció óta. Senki, még Tiberius se emlékezett rá, hogy mivel foglalkozott a családja, mielőtt megalapították az iskolát. Egyesek szerint kereskedők voltak, mások szerint bevándorlók valamelyik távoli provinciáról, sőt voltak akik szerint eredetileg ők is gladiátorok voltak, akiket uruk felszabadított és emiatt nyitottak ők is gladiátor iskolát. Akárhol is rejlett az igazság Tiberiust ez nem érdekelte. Jól tudta, hogy ki ő és mit kell tennie. Csak egy dolog zavarta igazán, hogy felesége képtelen neki fiút szülni. Kezdetben nem különösebben foglalkozott a dologgal, de aztán öt év házasság után már kezdett aggódni. Szerette a feleségét, amennyire kellett, de nem volt belé különösebben szerelmes. Mikor itt volt az ideje, apja kérésére hozzáment egy jómódú kereskedő lányához, hogy továbbvigye családja örökségét. Persze kicsapongó életének a házasság nem vetett véget. Ugyan született már törvényen kívüli gyermeke nem is egy rabszolgájától, de ők is csak lányok és különben sem volt ínyére a gondolat, hogy egy rabszolgától legyen örököse. Most is miközben a dolgozószobájában ült és végezte napi teendőit ezen gondolkodott, mikor személyes szolgája megjelent a bejáratnál.

- Dominus. – szólt hozzá a szolga alázatosan. – az őrök felhozták Ubakát.

Tiberiusnak kellett egy pillanat, amíg gondolataiból felébredve, felfogta mit mondott a szolga.

- Áh, persze. Jöjjön csak.

A szolga illedelmesen meghajolt majd kiment a szobából. Nem sokára azonban visszatért két őr és Ubaka társaságában. Ubaka egy magas, robosztus alkatu númibiai férfi volt, Tiberius még évekkel ezelőtt vásárolta őt egy sziriai rabszolga kereskedőtől Antiochban. Mikor megvásárolta a férfit, elég vézna és alultáplált volt, úgy festett mintha a következő szellő is feltudná dönteni őt a lábáról. Eredetileg nem is akarta megvenni Ubakát, de amikor az árverésen felállt a pódiumra és összetalálkozott a tekintetük, Tiberius meglátott benne valamit. Csak egy barna szempár volt mégis volt benne egy szikra, ami csak arra várt, hogy lángra kapjon. Elég olcsón, mindössze tíz denariusért jutott hozzá és még ma is emlékszik a többi ember kárörvendő nevetésére. Ám az idő őt igazolta. Ubaka gyorsan fejlődött, a hosszú edzések acélossá változtatták az izmait. Gyorsasága és kitartása pedig már-már emberfelettinek számított. Győzelmet győzelemre halmozott az arénában és idővel ő lett a Prestigius-ház bajnoka. Eredményei miatt sok kiváltságban részesült, ám Tiberius számára Ubaka nem csak egy sikeres befektetés volt, hanem egyik legfőbb bizalmasa és egyben barátja is. A mai nap pedig igazán különleges, hiszen ezen a napon Ubaka legyőzte Tarentum bajnokát Amadeust, a Rettenetest és ezzel ő lett a város új bajnoka. Tiberius felállt az asztal mellől és intett az őröknek, hogy elmehetnek.