A halál 100 napja

A játékok előtt 7.rész Capua

CAPUA

2 HÉTTEL A JÁTÉKOK ELŐTT

Léptek zaja hallatszott a lépcsőn melyre rávetültek a pirkadó nap sugarai. Egy árnyék jelent meg a lépcső alján, ami minden egyes lépés után egyre kisebb lett. Nem sokára megjelent az árny gazdája is egy fiatal lány képében. A lánynak hosszú hullámos haja volt, ami majdnem a háta közepéig leért, pisze orra kiemelte finom arc vonásait, ragyogó zafírkék szemei és hosszú szempillái pedig olyan ártatlan ábrázatot kölcsönzött neki, aminek egy férfi sem tudott ellenállni. Vékony és kecses testalkata volt, viszonylag hosszúkás lábakkal. A ruhája egy finom szabású fehér selyem tunika volt, amire rózsaszín csipkéket varrtak fel a pántjai között pedig éppen annyi hely volt, ami kellő betekintést engedett a dekoltázsába, de szolidan takarta is azokat. A lány mikor leért körbe nézett a folyosón, ahol több különböző méretű agyagedénnyel megrakott polcon volt. Némelyikben bort vagy olajat tartottak, de volt olyan amiben liszt, vaj esetleg valami egzotikus gyümölcs lapult meg. Miután megbizonyosodott róla, hogy nincs ott senki lassan és óvatosan lépkedve elindult a folyosón. A polcok között azonban valaki csendben megbújva figyelte őt. Hirtelen egy nagy zöld szempár kandikált ki az agyagedények mögül megbújva követve a lány minden mozgását. A lány mit sem sejtett az egészből továbbra is csak ment előre. Mintha keresett volna valakit, mert egy pillanatra megállt és felsóhajtott. Ekkor a titokzatos zöldszemű idegen kilépett rejtekhelyéből és hátulról átfogta a lány fejét, eltakarva annak szemét. A lány egy pillanatra megrémült majd megkönnyebbülve elmosolyodott.

- Ennél sokkal óvatosabb is lehetnél. – mondta a zöld szemű idegen. – Mi lenne, ha ártani akartam volna neked?

Azzal lejjebb engedte a kezét, hogy a lány megfordulhasson.

- Hát akkor azt hiszem nagy bajban lennék most. – válaszolta a férfi szemébe nézve.

A zöld szemű férfi legalább egy fejjel volt magasabb nála. Szőkésbarna haja majdnem ugyanolyan hosszú volt, mint az övé, csak ő összefogva hordta. Sima arca és markáns álla eléggé durva vonásokat kölcsönzött neki, de a mosolyából és a szeméből áradó melegség valahogy ezt képes volt feledtetni az emberrel. Kidolgozott izmai, ellensúlyozták az átlagnál alacsonyabb termetét. Ruha gyanánt csak egy egyszerű nadrágot viselt, amit egy szíjjal kötött össze. Mikor találkozott a tekintette a lányéval, szája sunyi mosolyra húzódott.

- Miből gondolod, hogy most nem vagy bajban? – kérdezte a lányt.

- Mert tudom, hogy van valaki, aki vigyázzon rám. – válaszolta a lány, azzal hagyta, hogy a férfi megcsókolja.

- Rólad álmodtam az éjjel. – mondta a férfi néhány perc múlva.

A lány elpirult a kijelentéstől, majd szelíden hozzátette.

- Néha azt kívánom, bárcsak máshová kerülnénk és akkor talán több időt együtt tölthetnénk.

- Kellemes gondolat. – jegyezte meg a férfi miközben jobb kezével végig simított a lány arcán, a fülé mögé tolva annak fürtjeit. – De én annak is örülök, hogy legalább ennyi ki tud jutni nekünk néha.

A lány az arcához szorította a férfi kezét, majd megcsókolta azt.

- Nincs túl sok időm és neked is nem sokára menned kell. Nem akarom, hogy megint reggeli nélkül vágj neki az edzésnek. – mondta.

- Hidd el, az érintésed jobban feltölt energiával, mint egy nagy tál hús. Még akkor is, ha elefántból készült. – válaszolta a férfi.

A lány elnevette magát a férfi viccén. Ez volt az egyik tulajdonsága, amiért szerette őt, mert mindig tudta a módját hogyan nevetesse meg. Még a legrosszabb pillanatokban is.