( Tomura x reader ) miénk a világ! [ Befejezett ]

II. kímélj meg!

Előre kérek mindenkit hogy saját felelősségére olvassa el ezt a részt! Nem lesz benne annyira durva tartalom de minden kis gyermeket arra buzdítok  hogy ne olvassa el! Három opció is lehetséges hogy miért védelmezem ezt a 14 alatti korosztályt

1. Nem szeretnék felelősséget vállalni azért mert pár pontatlan gyerek el olvassa a részt és még a szülőktől  sem szeretnék kikapni.

2. Lehet hogy nem fogsz érteni pár dolgot ( amit nagyon kétlek a mai világban )

3. Nem kéne ilyen dolgokat olvasnod!

Szóval létszi most zárd be a könyvet ha meg értetted a kérésem, de, ha nem akkor kérlek most figyelmesen újra olvasd el!

Na és ti akik most itt maradtatok keressetek egy kényelmes helyet ( ajánlok egy sötét szobát ) ahol nincs senki aki meg zavarhatna ( főleg nem szülő 😳 ) és így utoljára jó olvasást!

Figyeltem ám na míg szépen kérem zárd be ezt a könyvet most ha 14 alatt vagy utolsó figyelmeztetés! 😤

Jó olvasást!

Csupasz teste az enyémet cirógatta. Minden érintésének kellemes érzése olyan volt mint egy frissen mosott lepedő amit a Softlan öblítős reklámokban mutogatnak. A lecsukódott szemeimet ki nyitottam és a fiú élénk piros gyönyörű íriszeit néztem ami emlékeimben meg maradt. Reagált is egy nagy mosollyal, amit még mindig gyakorolni kell! Mert valószínűleg ennyi idő alatt nem tanult meg normálisan mosolyogni. De igazából én így szeretem.

Másnap a srác szobájában ébredtem fel. Meglepetésemre Tomura már sehol sem volt. Fel öltöztem és lementem nagynehezen de senki sem  volt sehol hacsak nem mindenki elbújt a vak kislány elöl hogy meg prankeljük.

- Jó vicc emberek! - szólongattam mindenkit.Mire egy kezet éreztem a vállamon.

- Ne kiabálj már!

- Dabi?

- ja

- hol vannak a többiek?

- küldetésre mentek a kis pasid vezetésével!

- várj csak ezt honnan tudod? És miért  nem mentél te is?

- elég egyértelmű hogy nem csak egy főnök alkalmazott kötelék van köztetek. Tegnap este óta mindenki tisztában látja a dolgokat veletek kapcsolatban. És amúgy meg én vagyok a soros akinek vigyáznia kell a pici kislányra akit Kezeskénk úgy védelmez!

- hé! - el pirultam azt hiszem

Fogtam magam és kimentem a bejárati ajtón.. na jó meg kerestem és csak utána mentem ki ami megint eltartott egy ideig. Nem tudom hogyan de az úticélom ahová indultam gyorsan meg találtam.

Be mentem a házba az ablakon keresztül ami nyitva volt. Be slisszantam a konyhába és kerestem egy kést. Találtam is egyet és mentem hogy meg keressem a szobát. Hamar meg is találtam és habozás nélkül az ágyat kerestem. Amikor végre készen álltam leszúrni.

Meg lendítettem a kezem és a kést egyenesen a hasába döftem. A nagy All Might most már nincs többé kudarcot vallott.

- ( név ) ügyes voltál de mi a rákos szent szart csináltál?

- Sajnálom hogy a parancsod nélkül cselekedtem

- főnököd ként ki nyírnálak de mint pasid.. gratulálok! - a nyakába ugrottam és meg csókoltam.

A csók nem tartott olyan sokáig mert egy hangos ajtó töréssel rendőrök özönlöttek be! Nekem már nem volt időm el menekülni ezért kérleltem a barátomat hogy fusson és hozzon erősítést és szabadítsanak ki. Meglehetősen szarul esett hogy elsőre halgatott rám de ez jobb is így.

A rendőrök gyorsan elkaptak. És én engedelmesen követtem az utasításaikat.

Egy nő minden nap a gondomat viselte és Tomuráról kérdezgetett de én soha nem adtam választ. Amíg ott töltöttem a napjaim egyre jobban hiányzott a fiú. Mindig a szobámba voltam zárkózva és csak enni és mosdóba mentem ki. Egy hete voltam már ott mikor a gyógyszerek miatt amiket kaptam a látásom is javult és újra láttam a körülöttem lévő dolgokat. Csak azt nem amit igazán akartam látni.