II. felébredtem

248 19 0
                                    

Felkeltem. Nem láttam semmit. Elkezdtem dörzsölgetni a szemeim de semmi. Csak feketeséget láttam. Egyszer csak hallottam egy női hangot.

- VÉGRE! - kiáltotta.

- Ő ki vagy? - kérdeztem ismerős volt a hang de biztosan nemtudtam.

- Toga...

- Ohh ő... Toga - örültem meg és próbáltam megölelni de valahogy nem sikerült.

- ( név ) van valami baj?

- Ő az mennyire számít hogy nem látok semmit?

- Tessék?

- Nem látok semmit!

- Az nem lehet! Várj mindjárt jövök!- ezzel a lány el is iszkolt. Nem kellett sokat várnom mire megérkezett. - Tomura - mondta a szokásos szomurú hangján és egy kis szünetet hagyott. - Most mitcsináljunk?

- Van egy haverom. Ő is vak és ugyan úgy segíti a bandáját. - Mondta egy férfi eredetű hang.

- És segíthet rajta? - Kérdezte valaki akit soha sem felejtenék el Tomura.

- Igen!

- Várjatok! Előbb tisztázzatok valamit! Miért vagyok vak? - kérdeztem a legfogyatékosabb hangomon.

- Dabi hibája - mordult fel Shigaraki.

- Nekend rám oké? Ő kezdte ha nem keménykedett volna nem lenne lila majdnem az egész teste! - mondta a sebhelyes.

- Mi és ezt honnan tudod? - kúsztam reflexből hátra az ágyamon egy kicsit.

- Valakinek figyelni is kellett rád!

- MI?

- ELÉG! - hmm ez éppen hetekkel ezelőtt én mikor Dabi felgyújtott. Nemtudom hogy ez most utalás e lenne egyben. - ( név ) csak Toga öltöztetett átt és Dabi csak annyit tud amennyit Toga mondott! - Mondta Tomura.

- Nelegyél már ennyire beszari! - mondta Dabi.

- Fú ha most látnám hol vagy meg ízleltetném veled a jobb kezem! - mondtam majd felálltam.

- Ő ( név ) nem vennék fel egy nadrágot? - kérdezte Tomura meglepetten.

- MI? - ezzel bújtam is vissza a takaróm alá amilyen gyorsan csak tudtam.

Szerintem most még a paradicsomot is megszégyenítem persze ha nem sárgáról beszélek.

- öltözz fel indulunk Toga segíts neki!

Toga adott nekem pár ruhadarabot amit persze nagyon reméltem hogy nem rózsaszín.

- Olyan uncsi volt nélküled! - szólalt meg.

- Bocsánat!

- Nem, nem bocsájtok meg!

- hát jó! Akkor inkább menjünk le a többiekhez még mielőtt mérges leszek.

Tettük is dolgunk és lementünk a többiekhez. Én persze csak a lányban bízhattam aki fogott el ne essek. Elloptunk egy kocsit és elindultunk. Mikor odaértünk egy ember fogadott minket aki nem is tudom hogy nézett ki. De a hangjából ítélve a húszas éveiben járhatott. Terápiákra jártam minden nap ahova Tomura mindig elkísért. De sehogy sem sikerült látás nélkül meglennem. Egy hónapig ez ment amikor mindenki feladta.

- ( név ) van egy meglepetésünk számodra! - mondta Tomura. Tudtam hogy szülinapom van de hogy ajándék hú.

- Tényleg? - kérdeztem.

- Igen. Készülődj. - Fogtam is magam és elkezdtem kitapintgatni a lépcső felé vezető irányt amit elég gyorsan meg is találtam. Felmentem a szobámba ahol úgy gondoltam ha már vak vagyok menő lenne egy kendőt kötni a szememre. Meg is csináltam és vissza mentem a többiekhez.

Meglepetésemre Tomura és én mentünk csak. Nem nagyon beszélgettünk az út alatt. Egyszer csak megérkeztünk egy boldba. Ha a szaglásom nem csalt állat boldba mentünk de mondjuk azt mondják hogy ha vak, hallás sérült vagy néma leszel akkor a többi érzékszerved erősödik. Mondjuk ezt úgy valamennyire érzem de nem kell túlozni. Körbe néztük kijavítom inkább nézett és a nyakörveknél gyökereztek le lábaink. Levettem egy tetszőlegeset és Tomura nyakába akasztottam. Majd egy pórázt is kerestem amit rácsatoltam a nyakörvre. Megfogtam a pórázt és közelebb húztam. Nem láttam de még így is vicces volt szóval nem bírtam abba hagyni a röhögést. 

Sok szavazat nem volt ez tény de az az egy is ösztönzött ☺️. És köszönöm a vote - okat 🧡.

* Nincs annál nagyobb ösztönzés,
   Mint az a tudat,
   Hogy mások hisznek bennünk. *
                             Orison Sweet Marden

És én akkor ezzel az idézettel el is búcsúznék. Sziasztok és jó nyarat mindenkinek!👑

( Tomura x reader ) miénk a világ! [ Befejezett ]Where stories live. Discover now