( Tomura x reader ) miénk a világ! [ Befejezett ]

az álmok tengerén

Még mindig nem értettem a két srác gondolatát azzal kapcsolatban hogy mi a faszt ráncigál a Dabi nevű ember lény. Beletörődve hagytam magam. Aztán bevezettek egy épületbe. Az utca amiben ez az épület volt olyan kihalt és rémisztő. A kocsma kinézetű épület barnás szürke színű volt. Falai roskadoztak de amint be értünk az épületbe egy szép cseresznyefa gerendás helyiség fogadott néztem körbe aztán egyszer csak egy fájdalmas érzés fogott el arcom jobb oldalán.

Egyszer csak felébredtem. Egy ágyban feküdtem. Arcom a fájdalom enyhítése miatt masszíroztam. Aztán úgy voltam vele hogy felkelek. Ekkor vettem észre a fehér színű falakat és a cseresznyefából készült bútorokat.

Álltam volna fel ha valami fujtogató érzést nem éreztem volna a torkomban. Hátra néztem és észleltem hogy láncra vagyok kötve mint egy kutya. Még egy szép nyakörvet is kaptam. Úgy megtartottam volna ha nem porladt volna el jobb kezem érintésétöl. Ekkor ránéztem a bal kezem re is és újra eredeti állapotában volt a szépség.

Lenyomtam a kilincset de rákellet jöjjek hogy be vagyok zárva. Ekkor jobb kezem megint használva kinyitottam az ajtót. A szobával szemben amiben voltam két lépcső fok volt. Egyik fel, másik le vezetett. Én először a le vezető lépcsőn mentem le.

A kezes csávó egy bár pultra támaszkodott és mellette egy köd szerű izé volt. Egy darabig magamat nem zavartatva álltam a lépcsőn. Egy röpke pillanatban a köd valami vagy valaki észrevett és ezt jelezte is barátja felé.

- Hogy szabadultál ki? - kérdezi a kék hajú meglepetten.

- van képességén is! - tettem hozzá durcásan.

- és mi a képességed? - eszmél fel.

- a jobb kezemmel porlasztok, a balal pedig építek.

- hasonlít az én képességemhez! - ekkor egy almát dobott felém amit reflex szerűen a jobb kezemmel el is kaptam. Bal kézzel is elkaphattam volna de akkor egy kisebb almafa lett volna a helység közepén amit "háziasszonyaim " nemhiszem hogy díjaznának.

- oké akkor most kérem vissza az almát! - döbbentem le e mondat hallatán - na?

- tudod lehet hogy újra almafa lesz és nem alma! - válaszoltam.

- azzal te ne törődj! - mondta és én tettem is dolgom! Szerencsére csak egy szobanövény féle kis almafa gyökerezett a lépcsőn.

Sokáig tanulmányozott engem a kezes de egészen élveztem.

- ( név ) halál vagy élet - kérdezi csalafintán.

- Huh? Ez meg milyen kérdés? Deeee ha döntenem kell élet!

- akkor üdvözlünk! - mondta büszkén és felém tartott egy poharat. - mire vársz? Ülj le! - ezzel engedelmeskedtem neki és helyet foglaltam közvetlenül mellette.

Miután már a sokadik whiskit nyújtotta felém a ködös ember kicsit fáradtan... vagy is inkább be baszva próbáltam leszállni székemről kevés sikerrel. Amikor feladtam a harcot hirtelen ráhajtottam a fejem Tomura vállára. A lépcső alatt álló Dabi nembírta ki nevetés nélkül. Tomura szúrós szemeit rá pillantotta Dabira aki abbahagyta a nevetést. Én már fél álomba voltam amikor Tomura próbált felállítani és az emelet felé vinni. Ám én hoztam megint a formán és megbotlottam az egyik lépcsőfokban. Mivel nem tudtam megtartani magam hátra zuhantam és a férfi dühös tekintettel nyúlt utánam.

- Baszki ( név ) mit csinálsz? - kezeivel még mindig próbált elkapni.

Egy ember kezei között találtam magam.

- te tényleg balfasz vagy! - jelenti ki. Valahonnan ismerős ez a hang... Dabi!

A kék hajú kezes fiú értem jött és atvett Dabi kezei közül. Ezzel be is vitt egy szobába ahol letett az ágyra. De mivel én fogtam vállát, mikor fel akart állni visszahúztam. Nem önszántából tettem hanem mert annyira részeg voltam. Majdnem össze értek ajkaink. Feltudott állni mivel elaludtam és így kezeim engedelmesen elengedték őt.

Az ajtó félfának támaszkodó Dabi csak nevetett.

- azt vágod hogy majdnem megcsókolt? - nevet.

- kusolj! - ezzel a szóval otthagytak a szobámban.

Reggel egy ember mellett ébredtem. Egy szép kék hajú fiú volt. Hosszasan néztem őt amikor leesett. Tomura? Kérdeztem magamban. Ekkor a fiú is felébred. Ráncos szemeivel pásztázott engem. Piros íriszei az enyémbe néztek, majd elmosolyodott.

- jó reggelt - egy nagy mosolyt csapott fel arcára és nyomott egy csókot a homlokomra.

- neked is! - jelentettem ki.

A fiú simogatta az arcom ami nagyon fájt. Véletlenül mind az öt ujjával hozzáért arcomhoz. Ezzel én örök álomba szenderültem. Az utolsó szavak amiket hallottam egy bőgve mondott ne volt kicsit elnyújtva.