Sherlocked? [*Szünetel* - 2021.04.06-tól]

Washington III.

- Van további tanú, akit a felek be kívánnak hívni?

- A védelemnek nincs, Bírónő.

- A vádnak még egy tanúja van, Bírónő - válaszolta Nick.

- Igényt tartanak szünetre? - hangzik a bírónő kérdése.

- A védelem nem, Bírónő.

- A vád sem tart igényt a szünetre - a válasz ezúttal Jack-től hangzik.

- Akkor megkérem Mr. Brown-t, hogy hívja be a vád utolsó tanúját.

- A tanúk padjára szólítom, Hope Wolf-ot.

Nick hangja kipukkasztotta a buborékot, amit eddig saját magam körül éreztem. Felálltam a helyemről, egy teremszolga és az esküdtek előtt felsétálok a tanúk számára kialakított emelvényre, a bírónő balján. Amint elfoglaltam a helyem, elmondtam az esküt - 'az igazat, csakis a színtiszta igazat' - és számomra is elkezdődött a tárgyalás.

- Ms. Wolf kérem ismertesse velünk a munkakörét és a már említett többszörös gyilkossági ügyekkel való kapcsolatát - kezdi el felvezetni a vallomásom Nick.

- Jelenleg a londoni főügyészség ügyvédjeként dolgozom. Három évvel ezelőtt a washingtoni ügyészségen dolgoztam ügyvédként és FBI összekötőként; ezen felül az egyik már említett ügy túlélője vagyok.

Utolsó mondatomra végig futott a termen egy hol meglepett, hol megbotránkozó hümmögés. Sínen vagyunk...

- Megosztaná velünk pontosan melyik ügyről beszél?

- A Wilson házaspár meggyilkolásáról - egy kis hatásszünetet tartva lenézek az ölemben összekulcsolt kezeimre, majd visszanézve Nick-re folytatom - A születési nevem Cindy Hope Wilson. Brittany és Joshua Wilson a szüleim voltak.

A teremben hirtelen tört ki egy kisebb hangzavar. A Bírónő rendre utasította a megjelenteket; a sajtó munkatársai csak a zárt kapus folytatás lehetőségének hallatára csendesedtek el.

Hát ez is eljött... csak most tudatosult bennem, hogy egészen eddig futottam a múltam elől. Amint a mondatok elhagyták szám, a valóság lelassult, de egyszerre ki is világosodott számomra. Nick bocsánatkérő pillantása volt az utolsó, amit még elbírtam - volna, más körülmények között. Nick következő kérdése átlökött a holt ponton; nagy önuralomra és mély levegővételekre volt szükségem, hogy hallható hangon tudjak válaszolni; és ne engedjem a felgyülemlett könnyeket legördülni az arcomon.

- Születési név, mint a lánykori neve?

- Nem. A születésemkor Cindy Hope Wilson-ként anyakönyveztek, azonban nagyjából két és fél éve meg kellett változtatnom. Akkor vettem fel édesanyám lánykori családnevét és hagytam el a Cindy-t.

- Hogyan érti azt, hogy meg kellett változtatnia a nevét?

- Az ügyészségen vannak ügyvédek, akik különböző szövetségi hivatalokhoz vannak kiutalva összekötőként. Mint említettem, én az FBI összekötőjeként dolgoztam, mivel elvégeztem az FBI ügynök képzését is. Az utolsó ügy, amin elkezdtem dolgozni a Cortez gyilkosság volt, lezárni viszont nem én zártam le. Az ügyből kifolyólag egy időre vissza kellett vonulnom.

- Lenne szíves és elmesélné, hogy mi történt pontosan, ami miatt mindezt megkellett tennie?

- Három éve egy ügyhöz vezényelték ki a nyomozó csoportot, akikkel együtt dolgoztam. A nyomozás során a már elhangzott ügyekkel sikerült összekötnünk a "friss" esetet. A nyomozás derekán előkerült a szüleim ügye, amit a technikusok besoroltak a gyilkossági sorozatba.

Kis szünetet tartok, de nem csak a hatás kedvéért. A történtek óta először gondolom végig mi is történt pontosan, nem még, hogy ki is mondjam. Nagyon sok mindent rontottam el, amit nem lett volna szabad. Amiért minden nap igyekszem vezekelni.

- Azt fontos tudni, hogy az ügyvédek többségével ellentétben én a nyomozás folyamatában is sokszor részt veszek. Szeretem teljesen átlátni az ügyet. Az említett esetben is hasonlóképp jártam el.

Nick-ről a hallgatóságra vezetem a tekintetem - Jack, a védőügyvéd, a családtagok, érintettek, a sajtósok, az esküdtek, a vádlott; majd vissza Nick-re, aki egészen apró, de bátorító bólintással próbál megerősíteni.

Tudja minek kell jönnie...

Tudom mit kell mondanom...

Tudjuk mi lesz...

- Amikor nyilvánvalóvá vált a kapcsolat, Mr. Brown a belső szabályzatokra hivatkozva azt javasolta, hogy adjam át az ügyet; amit meg is tettem - egy pillanat hezitáció és egy mély lélegzetvétel után futottam neki az utolsó etapnak - Azonban a munkában eltöltött közös időre támaszkodva, figyelemmel szerettem volna kísérni az ügy alakulását. Amit professzionálisan nem tettek lehetővé számomra. Egy ártalmatlan beszélgetés során azonban tudomásomra jutott, hogy a feltételezett tettest kihallgatják. Bementem az irodába és az őröket rávettem, hogy csak 3 percet adjanak; amire természetesen nincs mentség - egy kisebb megvető hümmögés ment végig a termen, de senki nem felelt - A benn létem alatt a vádlott gyakorlatilag mindent bevallott egy szemvillanás alatt. Mindezt egy erős provokáció kíséretében; aminek nem sikerült ellenállnom. Mire a nyomozók megérkeztek, már elkövettem a lehető legnagyobb hibát - ezúttal elítélő döbbenetüknek adnak hangot néhányan - A vádlott orvosi ellátásra szorult; nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szerzett. A nyomozó és Mr. Brown azonnal felelősségre vont; azonban mind a magán, mind a munkahelyi előéletem figyelembevételével, nem rúgtak ki. Az ügy lezárása előtt teljes, határozatlan idejű áthelyezést kaptam. Új nevet, új munkát, egy másik földrészen. Így lettem a londoni főügyészség ügyvédje, Hope Wolf néven.