Sherlocked? [*Szünetel* - 2021.04.06-tól]

(Talán) Kezdet {2.rész}

Sherlock szemszöge:

- Álmatlan éjszaka? - kérdezte az ajtó előtt álldogáló ügyvédnő.

- Ezt én is kérdezhetném - feleltem. Fáradtan értetlen arccal nézett vissza rám. Félreálltam és egy jelentőségteljes mozdulattal jeleztem, lépjen beljebb. Nem ellenkezett.

- Teát?

- Ühüm - felelte egy apró bólintás kíséretében. Elindultam felfelé, egyenesen a konyhába. Nem néztem meg, hogy követ-e, valamiért biztos voltam benne, hogy igen.

- Szabad megkérdeznem, mi járatban ilyen késői órán? - kérdeztem, mikor felért.

- Őszintén? Fogalmam sincs.

- Az jó. Nem kell feltétlenül mindig ok - mondtam miközben a kezébe adtam egy bögre gőzölgő teát. Eléggé döbbenten nézett, úgy éreztem pontosítanom kell.

- Nem lehet mindig minden és mindenki racionális - mondtam. Közben visszaültem a fotelomba a kandalló elé. Amíg elhelyezkedett a kanapén, felvetem - a John szerint tipikus - gondolkodó testtartásom.

Csöndes percek után hirtelen szólalt meg.

- Mit ajánlott? - kérdezte tárgyilagosan.

- Ki?

- A bátyja. Az elmúlt másfél évben majd' tizenöt ügynököt állított rám. Annak ellenére, hogy tudtommal, semmi jelét nem adtam ellenséges magatartásnak vagy cselekedetnek. Ráadásul maga nem tűnik olyannak, aki csak a másik két szép szeméért megtesz bármit.

Utolsó mondata eléggé meglepett. A szóhasználata felettébb furcsán hatott. Ez megerősítette egy, már korábbi megfigyelésem.

- Maga nem amerikai. Ugye?

- Ön szerint? - kérdezte és szép lassan kaján vigyor terült el az arcán.

- Szerintem minimum két anyanyelvű. Az a tippem, hogy Amerikában született vagy egészen kicsi volt a kiutazáskor, de az egyik szülője nem angol ajkú. Így két nyelvet tanult anyanyelvi szinten - felelem.

- Az akcentus - mondta számomra hirtelen lokalizálatlan, furcsán könnyed és különleges nyelven - Ennyire feltűnő? - kérdezte immár angolul - Vagy az aktámban olvasta?

- Nekem nem kerülte el a figyelmem - ezután, egy rövid ideig ismét a teájára meredt.

- És még mit vél tudni rólam? - kérdezte, ezúttal egyenesen a szemembe nézve. Vagy a távolságtól vagy a fáradtságtól, de most még sötétebbnek tűntek a szemei, mint napközben.