Sherlocked? [*Szünetel* - 2021.04.06-tól]

Az ügyvéd

- Az esküdtszék meghozta a döntését? - kérdezte a bíró, mire az első számú esküdt bólintott - Akkor kérném a borítékot.

Az esküdt felállt és a teremszolga kezébe adta a borítékot, amit ő a bíró kezébe adott.

- A döntés pedig, - a borítékból kivett egy papírt majd egy kis hatásszünetet tartott. - a vádlott Bűnös.

Hozzá vagyok szokva a döntéshez, de most is, mint mindig hatalmas kő esett le a szívemről, melyet egy hatalmas sóhajjal adok a külvilág tudtára. Az őrök elindultak a vádlottat, a döntés szerinti börtönbe szállítani. A nézők elkezdtek felállni és kifelé szállingóznak a tárgyalóteremből. Hallottam a hol megvető, hol dicsérő megszólalásokat. Elkezdtem összepakolni a papírokat magam elől, és felkészülni a távozásra.

- Szép volt, ismét - mondja mosolyogva, felém közeledve Greg Lestrade felügyelő. - Egy újabb nyertes ügy a mi kis ügyvédünknek. Mit csinálnánk nélküled?

- Valószínűleg hasonlóan mennének a tárgyalások, de nem lenne ennyire jó az ítéleti ráta.

- Tárgyilagos, mint mindig. Készen állsz a cápákra?

- A sajtóra sosem lehet felkészülni.

- Hát, akkor menjünk.

Ez volt a végszó. Megfogtam a táskám, felkaptam a kabátom a székről és elindultam kifelé. Az ajtón kilépve rögtön szembe találtam magam a védő ügyvéddel és a családdal.

- Remélem örül, hogy sikerült szétszakítania egy családot.

- Nem én tettem tönkre, de igen örülök, hogy sikerült megint egy ügyet nyernem maga ellen. Legközelebbre több sikert kívánok.

- Nagyon vicces, mondhatom. Ártatlan emberek életét tönkre tenni - McNealy a legutálatosabb ügyvéd mind közül. Azt hiszi attól, hogy a pénzes ügyfelek többségét képviseli attól jó ügyvéd lesz. Pedig a pénz nem minden. Az összes ügyét vesztette ellenem, a maival együtt már 19-et.

- McNealy nyisd már ki a szemed légy oly szíves. A családot az apa tette tönkre mikor megölte anyu munkatársát féltékenységében. Ami amúgy törvénytelen és téves is volt.

- Hogy-hogy téves?

- Jaj, mi lenne, ha egyszer végre, egy kicsit megerőltetnéd magad? Mióta elkezdődtek a tárgyalások a szomszéd itt van, és segít anyucinak. Felteszem nem marad meghálálatlan az erőfeszítése - a néhány lépéssel arrébb ölelkező pár a megjegyzésem hallatára látványosan szétrebbent, mintha valami rosszat csináltak volna - Látja? Az emberek kiszámíthatóak, csak figyelni kell.

- Tényleg pótlék.

- Tessék? - kérdeztem egy oktávval magasabb hangon, mint eddig.

- Csak azt mondtam, hogy megérdemli a becenevét; olyan érzéketlen, mint ő volt.

Ezzel megfordult és elindult védence családja felé. Én a kijárat felé pillantva Lestrade-ot kerestem. Nem kellett hosszú idő mire megtaláltam és azzal a lendülettel elindultam feléjük. Ugyanis egy szintén ismerős nálam pár centivel alacsonyabb, őszes szőke férfival beszélgetett a zárt ajtó előtt. John Watson kiállásán látszik, hogy katona volt. Szögegyenes tartás, egyenesen a másik szemébe néz beszélgetés közben, de alig észre vehetően figyeli a környezetet a veszély mielőbbi felismerése érdekében. Amint oda értem hozzájuk, John gratulált és Greg pedig indulásra készen fogta az ajtó kilincset.

- Mehetünk? - kérdezte Greg, majd miután bólintottam kinyitotta az ajtót és intett, hogy menjek előre.

Kint a sajtó jó néhány munkatársa összegyűlt az épület lépcsőjén, hogy minél előbb adhassák az emberek tudtára a végső döntést. Kamerák, fényképezőgépek és mikrofonok tömkelege és még néhány diktafon fordult és indult meg felénk amint kilépünk az épületből.