Szenvedélyem... |BEFEJEZETT|

▪️Huszadik Rész▪️

▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️

Az utolsó hónapokat tanulással töltöttem végig. Az érettségi a nyakamon volt és az életemet félre kellett tennem, hogy a tanulásra koncentráljak.

Az életemet?

Hol is kezdjem? Az életem fenekestül felfordult, abból a szempontból, hogy Liam és Zayn többé nem az életem része.

Hogy miért?

A Liam-es sztorit tudjátok. Bár, megvalva az őszintét... nem hagyta annyiban a próbálkozásait. Sokszor próbálkozott, de én nem bocsátottam meg neki. Nem tudtam. Így végül feladta és vissza - Cora - karjai közé menekült. Hát ha ez így jó, akkor jó. Az elején bántott és nem tudtam vele megbirkozni, de a végén rá jöttem, hogy ez amúgy sem alakult volna jól köztünk a dolgok. Pedig még mindig fülig szerelmes vagyok belé. És ezt tagadni se tudnám.

Zayn és én, a mi kapcsolatunk nem volt egy leány álom - ahogy Liam-el sem, de ezt hagyjuk! Sokszor veszekedtünk, nem értettünk egyet semmiben. Még Liam-en is veszekedtünk, úgy hogy nem is voltunk együtt. Komolyan, nem bírtam tovább és vége. Szakítottam vele. Nem bírtam tovább elviselni, azt hogy állandóan mikor szoba jött Liam, vagy a közelben volt, vagy akár egy társaság alatt voltunk, utána mindig szóvá tette, hogy mindig engem nézett és nem tudott más fele figyelni. És az utolsó ilyen megjegyzésénél telt be a pohár.

×××

-Elegem van Zayn! - emeletem fel a hangom - Elegem van belőled. Nem bírom már elviselni, hogy állandóan szóba hozod Liam-et, úgy hogy már semmi közöm sincs hozzá. Befejeztem. Vége. - túrtam a hajamba idegesen.

-Most szakítasz? - kérdezte megbántottan, de nem tehetek róla. Nem bírom már elviselni, hogy nem bízik bennem.

-Már megtettem. - néztem rá - Tudod Zayn én azt hittem, hogy te olyan fiú vagy, akit nem érdekel az, hogy volt-e kapcsolatom vagy sem. És tévedtem. Azt hittem, tudunk úgy együtt lenni, hogy  Liam vagy valaki bele ne kavarjon. De te... Zayn nem bírom tovább. Ez nem megy sajnálom. - léptem ki a buli helyszínéről ahol voltunk. Egy szobából és futottam le a lépcsőn, majd ki a bejárati ajtón. Egy utolsó pillantást vetettem a lépcső tetején álló fiú felé, majd a heverőn mosolygó fiúra - aki a barátaival beszélgetett és az ölében ülő lánnyal - és kiléptem az ajtón.

×××

Emily rontott be az ajtón, míg én a gurulós széken pörögtem.

-Te meg mi a fenét csinálsz? - állt meg amint belépett és látta, hogy mit csinálok, de én is megálltam a pörgésben. Tudtam, hogy megfogja kérdezni, mit csinálok.

-Unatkozok. - mondtam váll rángatva.

-De ennyire?

-Mond már minek jöttél. - szóltam rá - Mindig berontasz, ha van valami szóval bökd ki mi van.

-Jól van. Jól van. - tette fel a kezét védekezés képpen és ült le az ágyamra - Jason üzizett Kasley-nek, aki üzizett Sarah-nak, aki üzizett Josh-nak, Josh a haverjának, aki üzizett Brendonnak, aki meg nekem mondta, hogy buli lesz a hétvégén. - oké, várjunk. Csak én nem fogtam fel, hogy mit mondott most az előbb ez a liba? Na jó... - Az arckifejezésed arra utal, hogy elvesztetted a fonalat. - de még hogy! - A lényeg az, hogy buli lesz a hétvégén Jason-él.

-Na és mit kezdjek vele? - pörögtem újra egyet a széken. Amúgy izgi ez a szék pörgés.

-Azt, hogy megyünk a buliba. Jól kicsipjük magunkat, becsiccsentünk, majd haza jövünk és alszunk. - mondta levegő vétel nélkül.