Szenvedélyem... |BEFEJEZETT|

▪️Harmadik Rész▪️

▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️

-Hali Lisa. - hallottam meg egy ismerős hangot, amit nem igen hallok a suliban. - Zayn. Mi újság? - csuktam be a szekrényem ajtaját, aminek neki is dőltem a könyveimmel a kezemben.

-Mond csak nincs kedved velem egyik nap eljönni meginni valamit? - fura ez a helyzet. - Ne haragudj Zayn, de a Téli Bál megszerzése elveszi minden időmet és már csak 3 hét az egész. A díszleteket előkészíteni sok időbe telik. Komolyan, sajnálom. - mondtam neki a szín tiszta igazat.

-Ha gondolod besegíthetek? Úgy is kellennek az emberek. Mister Porter minden órán elmondja, hogy emberek kellennek. Akkor most van még egy személy aki segít. - villantott felém egy mosolyt. - Rendben van. Akkor ma háromkor a bálteremben várlak.

-Majd ütközünk. - kacsintott, azzal el is ment.

[...]

-Mit beszélgetettek Zayn-el? - jött oda hozzám Liam, megzavarva engem. - Neked nem mondták azt, hogy nem szabad csak úgy egy lányt megzavarni miközben el van foglalva? - kérdeztem álszent mosollyal.

-Válaszolj! - emelte fel a hangját. Még csak ez. - Na ide figyelj Liam, - csuktam be a könyvem idegesen - nem kértem ki a te engedélyed, hogy kivel beszélhetek és kivel nem. Nem te szabod az én feltételeimet. És még egy dolog, - férkőztem hozzá túl közel, belépve az intimszférájába, hogy megértse amit mondok neki - elmondom neked, egyszer, s mindenkorra, utoljára, ne üsd bele az orrod a dolgaimba. - vállaltam le amikor távoztam. Direkt.

Mekkora egy szemét. Egy pojáca. Egy bunkó. Egy... egy... ahhh még megfelelő szót sem tudok rá mondani, mert nincs is.

-Számon kért, érted? Számon kért. - avattam be Emily-t, a Liam-es ügybe, miközben mentünk a bál terembe. - Mi van ha... Liam érez irántad valamit? - tett fel Em egy igazán vicces kérdést, amire hangot is adtam. - Most meg min nevetsz? Komolyan kérdezem!

-Liam-nek nincsenek érzései, nem is voltak. Egy fejbe kólíntás kéne neki, akkor tudná mi az az érzelem.

-Te még nem gondoltál bele abba, hogy Liam egyszer szerelmes lenne?

-Nem. - mondtam neki nyíltan és nevetve. - Liam, sose szerelmes. Azt sem tudja mi az a szerelem. - mondtam Emily-nek, miközben az előkészületeket terveztük.

-Hali csajok! - lépett be a terembe az emlegetett szamár és Zayn. - Mizu Szépségem? - biccentett felém. - Elkéstél! - mondtam.

-Nyugi van. Dolgom volt. - dobta le a cuccait a cuccunk mellé. - Hol? A mosdóban? - mondtam flegmán, mire mellettem Em is és Zayn is elnevette magát.

-Csak nem féltékeny valaki Szépségem? - kénytelen voltam felnevetni. - Na kezdjünk neki. Jó Liam, te vágd ki azokat a nagy kartonlapból a formákat amit lerajzoltam. Óvatosan. Zayn te nekem segítesz a égősorokat feltenni. Em, te pedig fesd le azokat az álványokat kék színre. Munkára gyerekek. - adtam ki mindenkinek a munkát, hogy ne csak én dolgozzak.

Zayn-el dolgozni együtt nagyon jó volt. Ha így tudnánk dolgozni Liam-el is, az egy szent lenne. Liam minden eggyes percben meg áll azzal az indokkal, hogy 'Jajj fáj már a kezem'... Lusta dög! De komolyan.

Miközben én raktam fel a díszeket, addig Zayn fogta a létrát. Megcsörrent a telefonja, elengedte én pedig feljebb akartam tenni, mire csak annyit észleltem, hogy billeg a létra és kicsúszik alólam.

Egy erős karba zuhantam. Liam karjába. Istenem. Megmentett. Most látom először közelebbről, hogy milyen szép zöld, fénylő szemei vannak. Elvesztem bennük, mondjuk így.

-Mi az Szépségem? Csak nem elvesztél bennem? - borította le az intim pillanatomat ezzel a beszólásával. - Akkor sem vesznék el benned, ha te lennél az utolsó. És most tegyél le. - ütöttem meg a vállát. - Miért akarnálak letenni? Szebb dolgot még az életemben ennél nem tartottam a karomban. - ezt bóknak veszem. Apám, milyen gagyi bók. - Neked van életed? Ennél jobbat nem tudsz? - kérdeztem.

Végre elszánta magát, hogy letegyen.

-Mi történt? - futott hozzánk Zayn. - Lisa minden rendben? Ne haragudj, nagyon fontos volt ez a hívás.

-Semmi baj Zayn. Megértem. Szeren.. - ezt sosem akartam kimondani, időbe telt - Szerencsére, - nyeltem egyet - Liam itt volt.. és elkapott.

[...]

Ez a kis sztori után, folytattuk a munkánkat. A végén már senkinek sem volt kedve tovább dolgozni ezért haza mentünk. Már így is sokat segítettek.

Ha ők nem lennénk most itt, és a többiek, akkor nem végeznék 3 hét alatt.

▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️