Szenvedélyem... |BEFEJEZETT|

▪️Tizenötödik Rész▪️

▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️

Liam és én boldogok vagyunk. Vagyis mondhatjuk ezt.

Liam - a rosszfiús kinézete ellenére is;és tudom, hogy ezerszer is hajtogattam ezt -, de nagyon oda figyel másra és ezt értékelem.

Az őszi szünet, unalmasan telt, mint ahogy a téli is, viszont a legtöbb napot Liam-el töltöttem. A családommal is, amiért hálás vagyok, hogy itt vannak nekem. Két remek szülő; egy remek bátyó, akit nagyon szeretek, még akkor is szerettem mikor elment és nem láttam sok évig; és van egy remek barátnőm, aki itt lakik nálunk, és akire mindig is számíthatok ha úgy adódik.

Felkeresték Emily-t a szülei. Szörnyű botrány volt. Emily szülei beállítottak, hogy döntse el kihez akar menni a lány - de ezt úgy tették meg, hogy az apja részegen állított be, az anyja meg semmilyen formában nem volt hajlandó eltűrni a volt férjét a lánya közelében ezért üvöltözött az utca kellős közepén. Mivel apám tisztában van a jogokkal ezért egy kérvényt nyújtott be a bíróságon miszerint, Emily - az eddigi családi körülmények miatt nem megfelelő el látásban részesült. Szerencsénkre, a nagy néném ügyvéd, így könnyű dolgunk van.

És persze ennek az egyik szülő sem repesett az örömtől. Hát ha kell akkor bíróság elé megy az ügy...

Nyilván Emily minket választott, hogy itt maradhasson és ne kelljen elmennie Kanadába.

A tavaszi szünet egyik legjobb fénypontja ez volt. Mi tagadás.

A suli elég érdekesnek bizonyultak a szünet után. Egyik napról a másikra verekednek, mert nem bírnak a seggükön csücsülni. Liam is beszállt az egyikbe. Kapott is jó pár ütést, de nem védtem meg, mert az egyikben ő volt a hunyó. Én csak néztem felhúzott szemöldökkel - semmilyen arckifejezéssel, hogy "gratulálok apukám, ezt megkaptad" -, mikor láttam az arcát csak megráztam a fejem majd az orvosiba invitáltam. Még gondskodhatok egy hatalmas macsóról. Az orvosiban megkértem a nővért, hogy hadd fertőtleníthessem le az Arcam és az öklét. Mikor magunkra hagyott elkezdtem a feladatom, de Liam nem könnyítette meg a helyzetem.

-Most mit mosolyogsz? - kérdeztem flegma hangnemben. -Betört a képed.

-Bírom mikor ilyen kedves vagy. - nevetett fel, de felszisszentt mikor a szájához emeltem a vatta korongot a fertőtlenítőt rá öntve. -Lehetnél kicsit óvatosabb is, fáj ám. - mondta.

-Legalább megízleled a fájdalom ízét is. - mosolyogtam rá - nyilván műmosollyal.

-Most miért vagy ilyen?

-Milyen?

-Ilyen... taszító. - megállt a kezem a levegőben. Letettem a korongot és a fertőtlenítőt a kezemből és nagy sóhajt vettem.

-Taszítónak tartasz? - kérdeztem, mire csak a vállát vonta. -Liam, ez nem mehet így tovább. - a mondatom hallatán, valami átsuhant az arcán. Ne gondoljon mindig a rosszra. -Mikor fogsz már le állni a verekedéssel? Mikor hagysz már fel ezzel? Tönkre teszed magad.

-Te aggódsz értem. - húzta mosolyra az arcát.

-Ne forgasd ki a szavam. - tettem fel a mutató ujját. -Mit gondolsz? Persze, hogy aggódom érted. - sütöttem le a szemem, mire Liam fel állt és az ujját az állam alá vezette hogy a szemébe tudjak nézni.

-Drága Lisa, ne aggódj miattam. Tudok magamra vigyázni. - simitotta meg a szám felületét. Egyből beleborzongtam az érintésébe.

Egy hirtelen mozdulattal megnyomtam a mutató ujjamal a sebes felületet a szája sarkában, amire felszisszentett becsukott szemmel.