Szenvedélyem... |BEFEJEZETT|

▪️Ötödik Rész▪️

▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️

Siettem a szekrényemhez az egyik könyvem miatt, mire két kar ragadott meg és húzott be a takarító szertárba.

-Mi a... - adtam hangot a meglepődöttségemnek. - Mi a fene ütött beléd?

-Mi volt az a puszi a bálteremben? - kezdett el faggatni a történtekről. Netán féltékeny. Ugyanis nagyon dühös arcot vág. - Nem tudom miről beszélsz? - pedig pontosan tudom hogy miről beszél, csak jó húzni az agyát. - Ne tégy úgy mintha nem tudnád, hogy miről van szó.

-Nem én. - tettem fel védekezően a kezem. - Lisa ne dühíts fel! - tette fel a mutató ujját fenyegetően. - Te csak engem ne fenyegess! - csaptam oda neki én is. - Mit képzelsz te, hogy csak úgy kedved szerint rángathatsz és rám förmedhetsz, hogy én mit csinálok? Azért álljon már meg a menet Liam. Semmi közöd az én életemhez, érted. Nincs beleszólásod, hogy mit csináljak, és hogy kivel beszélgethetek. Most játszod le a féltékenységi rohamod? Állj már le!

-Én sosem vagyok féltékeny! - csak ennyi? Komolyan csak ennyi?

-Mi az, hogy te nem vagy féltékeny? Itt játszod le előttem a féltékenységi rohamod. Egyszer kedves vagy velem, ami néha megijeszt, máskor meg tökre megváltozol. Mint most. Féltékeny vagy. Valld be. - tartottuk egymás szemkontaktusát.

-Igen - azta ez könnyen ment -, mert te csak az enyém vagy és senki másé. - álmaidban sem apukám.

-Nem vagyok senkié. Nem vagyok a tiéd. És soha nem is leszek.

Fogtam magam és ott hagytam. Tudod kivel szórakozzon! Még hogy az övé, álmaiban sem. Nem vagyok senkié. Főleg nem az övé.

NEM VAGYOK SENKIÉ.

-Ez most komoly? - meséltem el a kávézóban Emily-nek, ami a szertárban történt Liam-el. - Liam, szerelmes beléd. - tette a szája elé a kezét.

-Szerelmes belém a francokat. - Liam Herrison szerelmes lenne? Nem hinném. De én? Amikor közelében vagyok, olyan más érzés kap el. Azóta hogy el kapott. De.. Nem. Nem. Liam Herrison nem lehet szerelmes, főleg nem belém.

-Te most tényleg nem látod? Akkor is kérdőre vont mikor egy szót is váltottál Zayn-el a szekrényednél. Most meg, azért is faggatott, hogy mi volt kettőtök közt a teremben? Hahoo, valaki nem csinál ilyet csak úgy..

-Elmondom neked újra, Liam Herrison sosem szerelmes. Csak játszik a lányokkal és ha úgy van akkor eldobja őket és talál mást akivel játszadozhat. Liam Herrison nem szerelmes belém.

-Lehet, hogy most ezt mondod, de egy nap, ez majd bebizonyosodik. - húzta ravasz mosolyra a száját.

[...]

-Mi újság lányok? - köszöntött minket apukám mikor be estünk a házba nevetve. - Semmi, semmi. - mondta Emily apukámnak. - Kész a vacsora. - üvöltötte el magát anya. Letettük a cuccunkat a kanapéra, és egy nagy bőröndöt vettem észre az üveg asztal mellett. - Mi ez a bőrönd? - kérdeztem apától.

-Kié lenne? - hallottam meg mögülem azt a hangot, amit már réges régen nem hallottam. - Brandooon. - üvöltöttem el én is magam és ugrottam a rég nem látott bátyám nyakába.

-Hugicaaa. - szorított meg jól erősen úgy hogy majd kikőptem a tüdőm. De ez, most a leginkább zavart. Végre itthon van a bátyám. Az édes bátyám, akit a világon a legjobban szeretek. Ő a lelki társam. - Hogy kerülsz te ide? - engedtem el végre és tértem a lényegre. - Vége az egyetem utolsó évének és... haza jöttem. - ölelt meg mégegyszer. - Annyira hiányoztál. - szorítottam meg jó erősen.

-Te is hugi. - végre a mosolya, amit csak nekem szán, végre láthatom újra 5 év után.

-És hogy van Caroline?

-Caroline-al... szakítottunk. - hervadt le a mosoly az arcáról. - Brandon Mondfrie, üdv újra itthon. - zavarta meg a kínos beszélgetést Em, amit köszönök neki, mert nem igazán mentem volna bele. - Emily White, Lisa Mondfrie legjobb barátnője. - mosolyogtak egymásra. Ez a fura nézés kettejük közt, inkább nem mennék bele. Mintha egymásra lettek volna hangolodva. Ismerem a nézésüket. Kiskorunkban is nagyon egymásra voltak hangolva, de most, hogy eltelt pár év, így minden jól látszik.

-Gyere ide te pántos. - tárta szét a karját Brandon. Emily elfogadta és úgy ölelték egymást mintha ezer éve nem látták volna egymást. Ami egyrészt igaz is.

-Még mindig nem tudsz erről leakadni pókember?

Na igen. Az ő történetük: Emily-t azért hívja pántosnak, mert amikor még kicsik voltunk és együtt játszottunk akkor mindig a pántos(kantáros) ruhájába jött át.

Brandon viszont mindig a pókemberes jelmezében játszott kint. Innen erednek a nevek.

▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️