Szenvedélyem... |BEFEJEZETT|

▪️Nyolcadik Rész▪️

▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️

Elmeséltem Emily-nek, hogy mi történt a mosdóban, miközben még az utolsó simításokat végeztük a bálra.

-Hát, Cora nem semmi, az biztos. - nevetett fel Emily. Én is csak elnevettem magam. Mindenketten egy hangos ajtó csapásra kaptuk fel a fejünket. Liam lépett be rajta, gyors léptekkel közeledett felénk. Már megint mi baja? Neki állandóan van valami baja!

-Emily, hagyj magunkra! - vágta durván Liam, Emily-hez. - Miért is? - tettem keresztbe a karom magam előtt, felhúzott szemöldökkel. - Mert beszédem van veled! - vágta rá egyből. - Akkor mondhatod előtte is!

Emily inkább egy biztató fejjel ajándékozott meg, hogy nyugi. Én csak pislogtam egyet és már értette a helyzetet, hogy rendben van minden.

-Na mondjad, mi bajod van már megint?

-Mit mondtál te Cora-nak?

-Mit mondtam? - tudtam, hogy miről beszél, csak jó húzni az agyát. -Lisa, ne játszd az eszed. - szólt fel hangosan.

-Én nem vagyok te. - vágtam hozzá miközben neki támaszkodtam az asztalnak. Ő nyert a helyzeten és elém állt. Olyan közel.

-Mond csak Lisa. - Jajj. Már megint? Ne kezd el, kérlek. - mondta olyan halk, lágy hangon a nevem, mint múltkor. - Féltékeny vagy?

-Nem én vagyok az aki először rám néz és utána kapja le a csaját egy nyál cserére. - mondtam nyugodt hanggal és fejjel.

-Kíváncsi voltam mi lesz a reakciód!

-Mi lenne? Semmi. Hányinger, legfeljebb. - hajolt még közelebb majd a mutató ujjával újra megsimitotta az arccsontomat.

-Szóval semmilyen reakciót nem vált ki belőled az, hogy ilyen közel állok hozzád? - ráztam meg a fejem - Hogy megsimítom az orcád? - ráztam meg újból a fejem - Hogy végig szántom az ujjaim a karodon? - ráztam meg a fejem újból - Hogy végig vezetem a tenyerem a derekadon? - ráztam meg újból a fejem - Hogy a derekadra teszem a kezem és húzok rajtad egyet és az orrunk össze ér? - nem bírok megszólalni, nem tudok tenni semmit. A közelsége felemészt. - Meg akarlak csókolni! - mondta a számat nézve.

-De nem fogsz! - tértem magamhoz és löktem el magamtól. - Liam, én nem vagyok némi játékszer. Nem jöhetsz be úgy, nem kezdhetsz velem úgy egy beszélgetést, hogy leugatod a fejem. Hagyj már fel ezzel. És azzal is, hogy ide jössz, mondok valamit és elkezdesz hozzám közeledni majd azt mondod megakarsz csókolni. Ne, ne akarj, mert én nem akarlak.
És hagyj fel ezzel a csábításoddal. Mert ez nekem nem jön be. - De, de igen is bejön, egy kicsit. - gondoltam magamban, mikor ott hagytam és indultam haza.

-Hogy az a... - rontottam be Emily szobája idegesen mikor haza értem és vágtam le magam hanyadt fekvésben. - Na mi van? - kuncogott fel - Csak nem megint Liam?

-De! - csak ennyi volt a válaszol még mindig hanyadt fekvésben. Amúgy elég kényelmesen vágtam magam le. - Na mesélj. - tért rá lényegre. - Ezt nem is lehet elmondani, ezt a két saját szemeddel kellett volna látni! Ugyan az, mindig ugyan az! Megint azzal a csábító hangjával mondta nekem ami épp az agyában kattogott. Pfuu ki hoz a sodromból. - csaptam idegességben mindkét kezemmel a matracra.

Emily-nek el meséltem a történeteket, azt magára is hagytam, mert egyedül szerettem volna lenni. A szobámban feküdtem háton és el merültem a telefonom egyik appjában, mikor Brandon kopogott az ajtómon.

-Gyere! - kiabáltam neki unottam. - Hali hugi. - vágta le magát az ágyra. Valamit mondani akar. Ha azzal jön be a szobámba, hogy 'hali hugi' és le vágja magát az ágyra, akkor valamiben sántikál. - Figy... - nem tudta befejezni a mondandóját, mert szavába vágtam. - Bökd ki mit akarsz!

-Honnan tudtad?

-Onnan, hogy ismerlek. A bátyám vagy. És mert ha, úgy jössz be hozzám hogy kopogsz, hali hugi és leveted magad az ágyamra, akkor akarsz valamit. - soroltam neki a dolgokat. - Túl jól ismersz. Szóval... khmmm... az van, hogy....

-Mond már! - üvöltöttem rá. Nem úgy, csak egy kicsit.

-Baj ha elvinném Emily-t kajálni? - meglepett a kérdése. Egy kicsit, igen baj, de ha boldog, vagyis ha jól érzi magát Brandon mellette, akkor vigye.

-Vidd! - adtam be a derekam. Egy rohamozott ölelésbe vont, majd kirohant az ajtón.

▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️