SZJG-Új Élet | ✔

Gábor☻

07. 18.

Reggeli után Reni és Dave elmentek valamerre, elvileg gyógyszerért. Mondjuk, hogy hogy fognak eligazódni azt nem tudom, mert ez a város olyan, mint egy labirintus.

Mi, többiek is szétszéledtünk, Ricsi és Cortez, Virág és Kinga, a rockerek, illetve mi a tanárúrral.

Lesétáltunk a tengerhez, leültünk a napozóágyakra és beszélgettünk.

-Nem csinálunk valami hülyeséget? -nézett szét Zsolti, majd megakadt a szeme Halleren- Na, nem olyat amiért lecsukhatnak.

-Én benne vagyok! A tanárúr is szeretné, látom ám! -nevette el magát Macu.

-Mire gondoltál? -kérdeztem Zsoltit.

-Hát... -körbe nézett a parton- mondjuk prankeljük meg az embereket.

-Hogyan? -értetlenkedett Jacques.

-Hát magyarok vagyunk, ez már egy jó pont, mert nem értik mit mondunk. -vezette fel Zsolti az ötletét, de Haller közbe szólt.

-Benne vagyok, ha nem esik senkinek baja, és ez a prank vicces, mindenkinek!

-Ez az tanárúr! -éljeneztünk fel mind.

-Oké! Mi lenne ha inkább nem itt prankelnénk meg embereket, hanem a szállodában? Óriási ötletem van! De kell hozzá egy nyomtató. -szólt Zsolti.

-Mit nyomtassak ki? Nálam van. -szólt Macu, majd elővette a telefonját és már nyomkodta is.

-Álljon meg a menet! Előbb elmondod mire gondoltál és, ha rábólintok akkor mehettek!

-Jól van, szóval...

○○○○

Bementünk a szállódába, én Jacques-al a recepcióhoz indultunk kartonpapírért, Zsolti és Macu felmentek nyomtatni, a tanárúr pedig elment sétálni, mert ő ebben nincs benne, elmondása szerint, pedig nagyon is benne van.

-Good afternoon! I would like to ask if they may have cardboard at the hotel. (Jó napot! Azt szeretném megkérdezni, hogy esetleg van-e kartonpapírjuk a szállodában.) -kérdeztem angolul, mire a nő, aki bent állt kicsit fura arcot vágott.

-Khm, why? (Khm, miért?) -szólalt meg végül.

-It should be for a task, you know, we're on a university tour and it would be necessary for a task. (Egy feladathoz kellene, tudja épp egy egyetemi túrán vagyunk és szükséges lenne egy feladathoz.) -kamuztam, mire ő bólintott egyett.

-I mean, I'll ask a few people if they come back in half an hour, maybe I can give it already. (Értem, megkérdezek pár embert, ha fél óra múlva vissza jönnek, talán már tudok is adni.)

Mosolyogva bólintottam és megköszöntem.

Zsákkal elindultunk Zsolti és Macu szobájához, beszálltunk a liftbe és elindult a lift a megfelelő emeletre.

-Hazudni nem lenni szép dolog. -mondta mosolyogva Jacques.

-Hát van, mikor szükséges. És nézd a jó oldalát, nekem lesz mit mesélnem a Stand up műsoromban.

-Igazad lenni. Már kíváncsi lenni én, hogy előadni.

-Tuti siker lesz ez az út.

Megérkeztünk az emeletre, majd megkerestük a 312-es szobát és bekopogtunk.

-Na? -üdvözölt Macu.

-Fél óra múlva vissza kell menni.

-Oké, addigra minden ki lesz nyomtatva, meg talán ki is vágjuk. Gyertek. -a kezünkbe nyomott egy-egy ollót és oda vezetett a nyomtatógéphez.

-Helló. -nézett ránk egy pillanatra Zsolti, majd ördögi mosollyal nézett vissza.

Kopogtak, így mentem ajtót nyitni és meglepetésemre Haller állt az ajtóban.

-Segítek, mert ez tényleg nem olyan vészes dolog.

Beljebb engedtem majd Macu neki is adott egy ollót.

-Na, szóval! Minden ki van nyomtatva, vegyetek egy lapot és a szélén a fehér részt is vágjátok le.

Elkezdtük levágni, majd egy idő után Zsákkal lementem a recepcióhoz.

-Thank You. -mondtam a recepciós nőnek mikor átnyújtott egy halom kartont.

Felvittük, majd ott összeragasztotuk a kivágott papírokat a kartonnal.

-Na jó! És most hova teszük Mr. Bean-t? -kérdeztem.

-A lenti wc-be.

-Ahova bárkinek lehet menni? -nézett nagyot Jacques.

-Pontosan! -dörzsölte össze kezeit ördögien Zsolti.

Felemelte és elindult kifelé. Beszálltunk a liftbe, lementünk és 5-en a fiú mosdó felé vettük az irányt.

-Hova tegyük? -nézett körbe Macu.

-Oda, ott pont nem látszik ha bejösz, de a tükörben tökéletesen látni. -mondta Zsolti.

Haller mosolyogva nézte ahogy kihelyezik és egy szót sem szólt, arról, hogy nem kéne ilyet csinálni.

Kimentünk és leültünk a kanapékra. Macu elhelyezett egy Go Pro-t a bábu elé úgy, hogy lássuk a tükört.

-Hello. Mizu? -jött oda hozzánk Dave és Reni.

-Semmi, veletek?

-Ellöktek és pont egy pocsojába tenyereltem bele, szóval mindjárt jövök, csak kezet mosok. -mondta Dave, Reni pedig helyet foglalt melletünk.

-Reni, ha Dave kérdi, nem tudsz semmiről! -mondta neki Zsolti.

-Tényleg nem tudok semmit. -forgatta a szemeit Reni- Mit csináltatok?

Jacques elmagyarázta és pont végszóra hallotunk egy hatalmas sikítást.

⭐⭐⭐