Máday 📏

3K 64 10
                                    

08. 07.

Gondolkodtatok már azon, milyen amikor rengeteg idióta vesz titeket körbe és az egyetlen megoldás ha diliházba visznek?

Na, én is!

Miután Nagy Zsolt osztálya elment volt 3-om nyugodt évem. Aztán újra indult a pokol. Rájuk már nem volt befolyása AZ osztálynak. Így mindenki elszabadult.

-Kovács, hallja amit mondok? Vagy az a fülkárosító nem csak a fülét de az agyát is tönkre tette!? -kiabáltam 7:55-kor a Jeanne d'Arc szobor előtt álva.

Biccentet és tovább ment. Pofám leszakad. Ilyeneket kell elviselnem nap, mint nap.

-Mármarosi ide jön! -szóltam egy lánynak.- Mit mond a házirend? A térdaláig kell, hogy érjen a szoknya. 12 perce van, hogy hazamenjen, átöltözzön és visszaérjen!

-Igenis. -szólt félénken. Legalább még mindig félnek tőlem a gyerekek. Ez az egyetlen amiért nem mondtam még fel. Nélkülem az egész tanári kar halott lenne a fegyelmezés terén. Esetleg Kardos Kálmán aki még nem halott ügy.

A diákokat fel zavartam órára és bementem a tanári szobába.

-Jó napot! Lyukas óra? -kérdeztem Kálmánt.

-Igen. Csak a második órával kezdek. -válaszolt.

-Rendben. Téged nem idegesít, hogy az összes diák pofátlan? Alig lehet velük bírni.

-Egyet értek. De Emília ne adja fel. Jövő héten osztályok harca, aztán az az utáni héten elmegy a nyertes osztály egy kirándulásra. Egy osztállyal kevesebb. -próbált lelkesíteni.

-Igen. A tanárok pedig maga nélkül újra padlón lesznek. Mi az már, hogy csak mi tudunk fegyelmezni? -háborogtam. Ez így igaz!

-Nem tudom értelmezni én se. Most nézze Endrét. Ő AZ osztályt se tudta rendbe szedni.

Nagy Zsolt osztályát hívjuk AZ osztálynak a tanári karon belül.

-Így igaz. De valamit még is jól csinált, mint osztályfőnök!

-Volt pár nyugalmas évünk, miután elmentek. Amíg ismerték őket személyesen, senki nem akart lázadni. Igaz. -tette hozzá.

-Valami kiképző táborba kellene küldeni a tanárokat. Akkor bizony fegyelem lenne. -viccelődtem.

-Igen. Biztosan. -mosolygott.

Bementem az irodámba és elintéztem az év eleji kötelező papírokat. Ezzel is el leszek egy ideig. Legalább lefoglal.

○○○○

Kopogtak az ajtómon.

-Jöjjön. -mondtam. -Hát te? Azt ne mond, hogy az első héten kiborítattad a tanárod!

-De, Emília ez történt. -lépett be Vladár Ervin.

-Fiam, mit tettél? -tettem csipőre a kezem.

Egyépként mióta AZ osztály elment, már Ervin sem a régi. Biztos vagyok benne, hogy ő is öregedett 4 év alatt 15-öt. Már ő sem bánik olyan keményen a gyerekekkel, mint például azt Rentai Renivel tette.

-Meg vicceltem a tanárurat. -sütötte le szemeit a gyerek. Ervin pedig köszönt és vissza ment az órájára.

-Mért tetted? -dörzsöltem az orrnyergem.

-Mert vicces? -kérdezett vissza szemtelenül.

-Itt ezt nem tűröm, fiam! Vissza mész elnézést kérsz! És év végéig meg sem láttlak ebben az irodában. ÉRTETTEM? -emeltem meg a hangom.

-Igen! -hökkent meg.

-Menjen. -zavartam ki és tovább folytattam a papírmunkámat.

Ezt még eljátszottam egyszer. És végre vége lett a tanításnak. És ez csak rosszabb lesz. Miután beindulnak a szakkörök, délután is itt kell majd lennem. Na az már teljes káosz lesz.

SZJG-Új Élet | ✔Where stories live. Discover now