SZJG-Új Élet | ✔

Ricsi⭐

07. 14.

-Ne bassz, látod azt ott? Aztaaa... -néztem ki az ablakon.

Már Olaszországban voltunk és épp valami.. mi is?

-Te Ren, mire csodálkoztam rá?

Hátra nézett és mosolyogva ingatta a fejét.

-Tudod egyáltalán hol vagyunk?

-Nem, kéne?

-Hadjuk! -legyintett és előre fordult.

Akkor nem tudjuk meg mi volt olyan szép.

-Íjj, de szép! -Virág a másik oldalon bámult ki és vagy az emberekre mondott valamit, vagy egy ,,cukii,, állatra, esetleg valami épületre.

-Mi volt szép? -néztem át a másik oldalra.

-Egy kutya. Tök szép volt. -és ezzel ő meg azon a felén bámult ki amin én ültem, úgy hogy közben kitört a derekunk.

-Cseréljük vissza, így nem látom jól! -nyafogott.

-Várj egy kicsit, Emó. -mondtam és jól megbámultam valami épületet, amin ilyen színes volt a fal- Figyeld már, hát itt festményeket festenek a házakra.

-Úhh... muti. -fordult meg Emó.

-Menő mi?

-Ühüm.

-Na jó, ha nem fogjátok be és ültök vissza rendesen a helyetekre kiraklak titeket, aztán majd valahogy eljuttok a szállásig. -szólt Cortez.

-Ne már haver. -röhögtem ki, ő pedig lasított és félre állt.

Felvonta a szemöldökét én meg Virággal vissza helyezkedtem az ülésünkre.

-Én is így gondoltam. -mondta és tovább indult.

○○○○

Amikor megérkeztünk egy hatalmas szállódába mentünk be. Csendben sétáltam Cortez mellett és figyeltem. Fáradt volt a vezetéstől, de egy percre sem vette le a szemét Renről.

Fogtam Virág kezét, aki tágra nyílt szemmel nézett szét. Mindent meg akart fogni, de visszahúztam, mert mégiscsak milyen már ha mindent összefogdosunk?

Cortez hátra nézett ránk és elmosolyodott, mikor rájött, hogy én miért vagyok kussban.

-Nyugi haver, nem tettelek volna ki. -nyújtotta a kezét ökölpacsira.

-Azért jobb a csönd! -és nevetve beleütöttem.

-Az biztos. Na megyek bejelentkezek. Maradjatok itt, -nézet Virágra és Renire- kérem a ti szobátokat is, de te gyere Ricsi. -mondta és elindultunk a recepcióhoz.

Elkezdett valamit olaszul makogni, a recepciósok pedig bediktálták és kiadtak két szobakulcsot. Cortez tovább makogott, amire megint két kártyát adtak oda neki. A második kettőt oda adta nekem és elmondta hányadik emelet, hányas szoba.

-Egymás mellett leszünk! -mondta.

-Úúú, az tök jó. Menjünk fel! -ugrált Emó.

Virág megfogta Reni kezét, de Ren vissza húzta.

-Még fel kell vinni a bőröndöket is.

-Úpsz, tényleg. Akkor menjünk a kocsihoz.

-Hadjátok, megoldjuk. Menjetek fel. -mondtam és oda adtam az egyik kártyát Virágnak, Cortez pedig szintén ezt tette Rennel.

-Júhú, akkor gyere Reni.

-Vigyázzatok! -szóltam utánuk és követtem Cortezt a kocsihoz- Tesó ha pár óra vezetéstől elfáradsz mi lesz a gyerekkel? -nevettem ki.

-Majd meg tudod milyen a pár óra vezetés. Vissza te vezetsz!

-Jó oké. -megfogtam egy bőröndöt és kivettem- Amúgy várod már?

-Persze. Nagyon várom a kicsit.

-Jó apa leszel. -mondtam, mert tényleg így gondoltam. Megértem a félelmét, de felesleges. Lehet már nem fél tőle annyira, de inkább elmondom neki párszor, minthogy egyszer rosszat álmondjon aztán jöjjön, mint egy pisis beszélgetni, hogy akkor most, hogy kell kimosni a pisis alsót!?

-Kösz, remélem. Amúgy mi van azzal a baromarccal?

-Emó munkatársával?

-Ja, még mindig zavaró tényező?

-Virág szerint nem, de én nem bírom. Engem baromira zavar.

-Beszélgetünk vele?

-Akarok, de úgy, hogy erről Virág ne tudjon.

-Egyszer úgy is megtudja. -vázolta.

-Tudom, én mondom majd el neki. De az nap még ne tudjon róla.

-Segítek.

-Kösz haver. -mondtam és elindultunk a bőröndökkel befelé.

⭐⭐⭐