Kalitkába zárt szerelem 2

Közelebb

 Félhomály volt mivel csak a hold adott kékesfehér árnyalatot a hideg szobában. Mintha minden meg állt volna. Néma csend volt. Tekintette.. csak tekintette, tüzes szürke tekintette.. meleg lehelete a hideg légkörben. Pezsgés ereimben. Szívem fojtása...

 Ujjai melege melyek orcámon siklik miközben ajkam óvatosan kiszabadult. Résnyire ki volt nyitva szám. Nem.. nem tudtam semmit se csak.. lassan. Illata. Mindene...

 - Mi az isten? - hallottuk meg hirtelen mely azonnal ki zökkentett. Edd állt ott az ajtóban döbbenten lilás pizsamában.

 Egy sóhajt hallottam fölöttem mire vissza felnéztem rá.

 Elrugaszkodott majd egy levegőt visszafojtott nyögéssel ellökte magát és már előttem állt ágyamon még mindig szinte fölém magasodva. Vigyorogva nézet le rám. A hold fényét is kitakartam előlem és csak árnyéka voltam.. (a legédesebb árnyék valaha 😘)

 Öklét felemelte mire hirtelen kitágult a szemem, ahogy eszemen átsuhant.. minden. Az első találkozásunk. A szökésem. A célom.. és az előbbi jelenet melyben teljesen meg voltam babonázva.. a már régóta mégis most feltűnő vörös arcom.. a fájdalom.. hogy mind kamu.. és ami igazán kell neki.

 Hatalmas tollaim, a legnagyobb tollaim ott gyűrődtek kezében.

 Döbbenetemre vigyora nőtt, de.. szemeiben láttam valamit...

 Majd hirtelen kiugrott az ablakon.

 Edd és én rémültem vetettük magunkat az ablakhoz, hogy kinézzünk, de csak az ablakpárkányt.. hát az ablak köves alsó részét értük épphogy csak és valami ismét árnyékot vetett ránk. Basszus...