Kalitkába zárt szerelem 2

Lángok

( Hát ez nem lett a legjobb. Azt hiszem, ezt majd utólag javítom meg lehet, jövő héten nem teszek ki fejezetek... meg akkor ezen a héten a szörnyeshez se lesz rész.. Szóval kis szünet. Jövő hét után jövök.
 Ja és szeretném megköszönni oreosmilkacsokii-nak, hogy évek óta, szinte a legeleje óta, olvassa és csillagozza a TomTord-os könyveimet. Szinte mindig ő az első és nagyon jól esik, főleg mikor senki más nem csillagoz épp mivel így látom, legalább ha egy embert is, de valakit érdekel és nem felesleges az egész. Nagyon motiváló és szinte a lelket tartja bennem, hogy van értelme írnom, még ha mostanság alig érdekel bárkit is. Hatalmas pacsit és ölelést küldök ^^ 💜)

 A morgások az egész rideg folyosón végig haladtak, de a parázsló padló félelmetes fényeket, hangulatot teremtett. Nem mintha számítana hisz egyedül volt.. még szerencse... Fel-alá mászkált céltalanul. Haragos léptei hangot és nyomot hagytak a szőnyegben.
 - Ghaah.. - morgott majd hirtelen egy kart húzott meg majdnem letörve. A falak és a padló remegni kezdett majd a talaj lépcsőt mutatva szétnyílt. Lentről vörös fény jött ki mely a személy testét vette körbe, ahogy lassan lelépdelt sátán farka mögötte ringva.
 A lépcső alján egy barlang volt. A falak üresek.. lángok körbe, de semmi más.. vagyis... Egy hatalmas lángkör a falon mely szétnyílt. Egy portál lehetett melyen át két szemhéj nyílott fel lassan és vörös szemek vigyorogva figyelték a másikat.
 - Hogy haladsz?
 - Ghh.. - morogja és keresztbe fonja karját oldalra fordítva fejét el a vörös szempártól.
 - Heh, he.. ezek szerint nem túl jól!
 - Pofád lapos! Én vagyok az egyetlen, aki kihozhat, szóval kussolj!
 - Nem sokra megyek vele, ha egyik terved sem jön össze!
 - KUSSOLJ!!
 - Aww mi van pöttöm? Hiányzik anyuci?
 - Heh, nyilván! - forgatja meg szemét gúnyos vigyorral
 - Na, mesélj mi a baj? - kérdi mire a másik sóhajt és a lángkör előtti kis sziklára ül hajába túrva
 - Úgy mondod, mintha tudnál segíteni!
 - Bármennyire is piszkáljuk, egymást egy család vagyunk! - mondja, mire a másik felnéz - Ördögök gyermekei vagyunk! Persze, hogy nem vagyunk kedvesek.. de számíthatsz rám! - mondja, mire a másik elvigyorodik
 - Mintha csak egy szaros angyalt hallanék
 - Óó kussol! Örülj, hogy kedves vagyok! - forgatja meg szemét - De ha ezt elmered mondani bárkinek is.. - fenyegeti kedves mosollyal
 - Mintha bármit is tudnál tenni! - nevet
 - VIGYÁZZ A SZÁDRA!
 - Jól van! Jól van! - röhög mire a vörös szempár sóhajt
 - Szóval?.. Hogy haladsz?
 - Nem kell sok! - töröli le könnycseppét - Egy kis tervváltoztatás és meg lesz.. megszerzem... Nem kell sok! - kuncog