Kalitkába zárt szerelem 2

Tord

 A már nem félhomályban úszó, de sötétes folyosókon csörtetés hangzott, ahogy a fickó bőröndjébe pakolászott.
 - Nem hiszem el! - dörmögött magában. Mióta felébredt egyedül csak egy lény járt fejében. Mondhatni angyalokat látott hisz édes pofija villant fel mindig szeme előtt. Nem hagyhatta, hogy elszökjön és az átpiált este után mégis sikerült. Reménykedett, ha kedves azzal meggyőzi a maradásra, de ezzel egyetemben le is engedte védelmét.
 Lecsapta majd lezárta nehéz táskáját majd az iránytűjére pillantott melyben az angyaltól porrá égve helyezkedett közepén. A kis fém vagy talán más érdekesebb tárgyból létrehozott hegyek folyamatosan mozogtak.
 - Mozgásban van! - jegyezte meg ismét csak magában. Mióta kis barátja eltűnt rendszerint hangosan rendezgette gondolatait. Tudta, hogy valószínűleg örültnek tűnik, de túl ideges volt hozzá, hogy foglalkozzon vele és mellesleg egyedül volt. Vagyis hát így gondolta. Ezt sosem tudhatta biztosra, de reménykedett... Hm..
 De ezeket hamar félre tette és felszereléséért nyúlva megindult. Kék kabátja piros pulcsiját fedte. Olyan szép.. mint az ő pulcsija. Gondolta mikor megigazította a korábban hanyagul magára öltött ruhaanyagot, melyet nem rég készített az angyal gondolatától megrészegülve.
 Édes langyos szellő csapta meg arcát mikor kilépet a régen még órákat vizsgált égre és ismét csak azt bámulta, mint azon a napon.
 - Eljövök érted angyalom! Nem hagyom, hogy más megkaparintson! Az enyém leszel! Csak az enyém! - vigyorodott el.