Kalitkába zárt szerelem 2

Angyalok

 Láncokkal vörösé dörzsölődőt csuklóm könnyeket csikart szemembe. A régi otthonom, amire pár napja másra sem vágytam a legnagyobb félelmem lett és tehetetlenül néztem, ahogy még haverom is hozzák.

 Mindent elvesztettem. Először a szabadságom és mikor visszakaptam kiderült azzal végleges lett.

 Az angyalok szabadok. Azt hiszik.. de sok feladatunk van, és ha nem teljesítjük, hatalmas bajba keveredhetünk. Nem olyan büntetés, mint a földi melyeket gyerekekre, hanem felnőttekre súlyt. Sőt néha annál is rosszabb.

 A tanácsban ott van az igazság keresőinek angyala Haamiah, a kegyelem angyala Ananchel, a pozitív és szeretetteljes gondolatok angyala Hahaiah akik nagyon kedvesek.. vagy inkább csak kedvesebbek, de ott van a tisztaság angyala Taharial, az alapos indok angyala Nemamiah aki női harcos angyal mégis bizonytalan időre, már egy jó ideje, a tanácsban van és a béke és egyensúly angyala Gavreel aki nagyon komolyan veszi a munkáját. Nekik megfelelni nagyon nehéz, de ha az angyal nem követ el nagy hibát, akkor általában nem is találkozik velük. Ha mégis... sóhajtottam.

 Általában egyszerűbb, azaz nem akkora erővel, ranggal és tudással rendelkező angyalok tanácsa elé áll kik között csak egy nagy erejű van. A nagy tanács az egész birodalmunkért felel.. azaz.. a régi.. birodalomért. Felemeltem fejem, hogy előre nézhessek.. a hely ahol felnőttem, ahol elítéltek és most kivégeztetnek.. meg a barátaimat is. Rándult ökölbe kezem és könnyek csorogtak le arcomon.

 Ki akartam törni. Vissza akartam mindent csinálni vagy csak elmenekülni barátaimmal.. vagy.. csak.. őket megmenteni.. de hogy? Hogy tehetném? Mit kéne tennem? Olyan.. gyenge.. vagyok...

 Hirtelen valami Matt mögött lévőnek ütközött így a kis gyömbér gyorsan felszállt szabadon.

 - Mi..a? - akadt ki az egyik.

 - Gyorsan védő alakzat! Nem vihetik el Tom-ot. Őt mindenképp vissza kell szállítanunk!

 - Igen! - helyezkedtek körém szorosan

 - A2-es csapat fel a szökött után! A3 és 4 a támadó után!

 - Igen is! - mondták majd indultak.

 - Ne hidd, hogy olyan könnyedén megszöksz! - súgta nekem a seggfej vezér.

 - Gháá! - ordítottak fel mikor valami éles fény vetült ránk. Én lenéztem az angyal tömegek közt. Valami mozgó zöldet láttam mikor rosszul mozdultam, vagyis ők, és belenéztem abba a fém bigyóba ami a napot vetítette ránk.

 - Mindenki! Gyorsan fel a fellegekbe! - utasította majd engem összeszítva felfele indultak, de egyszer csak kiabálásokat hallottam magam mellől és estek le körülöttem a katonák. Kinyitottam a szemem és minden egy szempillantás alatt történt. Alig voltak körülöttem. A vezérrel összeakadt a tekintetünk. Mérgesen, morogva utánam kapott, de én öt megrúgva és így tőle elrugaszkodva estem hátrébb.

 Valaki megragadta a kezem és a föld felé szállt velem majd az angyaloktól menekülő Matt-et ruháját elkapta és velünk szállt közel a föld felett. Felnéztem rá és azt hittem leesik az állam.

 - EDD! - kiabáltam borzasztó boldogan.

 - Sziasztok, srácok! - vigyorgott ránk válla fölött majd komoly arccal megint a repülésre összpontosított. Emelkedni kezdtünk majd csak felfele mentünk majd megállt minket elengedve így két oldalán álltunk meg. Mindenki felénk vette az irányt.

 - Edd? - kérdezte ijedten. Ugye van terve. Egy helyben maradt, nem mozdult majd hirtelen füldugót, dobot nekünk majd a fülébe tette sajátját. Egy gránátra hasonlított emelt a levegőbe melynek kis gyűrűjét másik kezével, kisujjával fogta.

 - Szemeket! - mondta mire eszembe jutottak korábbi szavai. Bedugta a füldugót majd lehunytam szemhéjam meg el is takartam karommal. Éles fény villant fel majd pár másodperc múlva kiszedtem a füldugót. 

 Kiabálás körülöttünk mivel a villanógránát éles fényével egy pillanatra elvakította őket majd hallottam valamit elsuhanni az ellenség irányába.

 - Arra ment! - kiabálták

 - Tessék? - kiabálta az egyik

 - Mi?

 - Merre?

 - Áh..

 Megragadta valaki vállunknál a ruhát majd hátra és lefele húzott minket, míg földre nem ütköztünk. Akkorát tanyáltunk, hogy majdnem karomat szegte.

 Kinyitottam és a srácok feküdtek mellettem a végig szántott talajon.

 - Jól vagytok? - suttogtam

 - Igen.. de.. - hangja és teste remegett. Nagyon fáradtnak és gyengének tűnt - .. maradj csöndben! - mondta. Szemét ki se nyitotta. Feküdtünk pár percig míg teljesen el nem némultak a zajok és biztosak nem voltunk, hogy elmentek.

 - Üüü.. - Nyafogott Matt - Fáááj!

 - Tudom Matt! - tette ügyetlenül a gyömbér hátára kezét és simogatta majd remegve megpróbált felkelni, de szemét még mindig nem nyitotta ki.

 - Edd? - kérdeztem miközben lustán és megviselten hátamra dőltem.

 - Hm?

 - Jól vagy?

 - Igen csak uf.. - botladozott - a szem becsukás ez ellen nem túlhatásos. Még.. várom, hogy elmúljon a hatása.

 A "szépség" is felkelt így meg tudott szerencsére kapaszkodni ahelyett, hogy visszaesne.

 - Köszi, Matt! - mosolygott maga elé. - Mondtam, hogy jó ötlet volt még anno elhozni azt az emberektől!

 - Végül is igen! Jó néhány órára megvakulni! - vontam vállat.

 - Toom! - mondtam mire mosolyogtam. Örülök, hogy jól van.

 Sóhajtottam majd az eget néztem. Szerencse.. Edd egy igazi zseni. Az a fura gépezet, ami elrepült az angyalok közt biztos elterelte egy időre a figyelmüket.. csak ne találjanak ránk többet, mert ekkora szerencsénk nem lesz többet.. pedig ez se volt sok. Azt hiszem a szerencse angyala is tud szökésünkről.. és nem örül.