Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~Sakura~
AZ erdő után egy kis tisztás került a szemünk elé.A szívem mélyén leültem volna a virágok közé és élvezném az életet,de két okom van amiért nem tehetem.Egy,Orochimaru,kettő egy hatalmas vihar van a nyomunkban.Némán sétáltunk egymás mögött.Én vezettem kettőnket.Igazából halvány-lila gőzöm sincs merre is kéne mennünk,de nembaj!Égető tekintetet éreztem magamon.Kizárásos alapon csakis az Uchiha figyelhetett ennyire,mert más jelenlétet nem érzékeltem.Rettentően zavarban éreztem magam.A hasam görcsberándult.Nem értettem mi van velem,de nagyon zavart.Hirtelen megálltam és vettem egy mély levegőt.
-Jó lenne hanem bámúlnál ennyire, még kiesik az a két szép szemed is.-Nem akartam ránézni,mert éreztem,hogy az arcom tűz vörös.
-Én nem bámúltalak, de ha már megálltunk akkor pihenjünk egy kicsit, reggeltől csak futunk.
-Jobb szeretném letudni a küldetést és vissza érni a rejtekhelyre, nincs nagyon kedvem Orochimaru nyájas beszédét hallgatni hogy „Sakura-chan, Sasuke-kun ügyesek voltatok! Sokat fejlődtetek mióta itt vagytok!"-Próbáltam a kígyó hangján beszélni.A kezeimmel még mutogattam is.Sasukéből egy pillanat alatt szakadt fel a nevetés.Teljesen elvarázsolt a hangja.Az arcom megint lángolni kezdett.
-Jó lenne ha megkomolyodnál Uchiha...-A kezeimet magam előtt összeszorítottam és puffogva felnéztem az égre.Te jó Kami-sama,mik ezek a hangulatingadozások nálam?
-Akinek komolyodnia kell az te vagy Sakura-chan...-Próbált bölcs hangon beszélni,de nem igazán sikerült neki.Egyszerűűen faképnél hagytam ugyanis a testemben keringő vér úgy gondolta,hogy az arcomba tódul.Mi ez a Sakura-chanozás?!
-Gyere már te Baka, el kell érnünk egy szállást mindjárt szakad az eső.-Kiáltottam az álldogáló Uchihának.Elkezdtünk futni.A vihar persze nem engedett olyan könnyen minket.Szemből hatalmas szél támadt meg minket.Egy lépés is hatalmas erőfeszítésbe került.A chakrámat használva gyorsítottam magamon.Ez nem tartozik az életem legjobb döntései közé,ugyanis a nagyon kevés chakrám maradt,és én most azt fogyasztottam el.Basszus!Sasuke hirtelen előttem termett.Egy pillanatra a szívem is leállt.Próbáltam kikerülni,a műveletem sikertelen lett.Az arcom a fekete mellkasának nyomódott.A lábaim megremegtek amint megéreztem a kellemes illatát.Az őrületbe kergetsz!Komolyan,ha megtudom ki intézi így a dolgokat az megbánja!Sasuk egy percet sem habozott.A kezébe kapott és nem hagyott menekülni.
-Tegyél le te nem normális, perverz idióta ! -Kérleltem hisztérikusan.
-Ne egy buta kislány oktasson ki engem, alig álltál már a lábadon! Mégis hogy gondoltad hogy közel négy órán át áramoltattad a saját chakrádat?!
-Ne pont te oktass ki engem, hisz ha nem áramoltatok beléd egy keveset összeestél volna, mindig is tudtam hogy makacs vagy de ennyire? Alig aludtál és én segíteni akartam de neked nem jó semmi sem... Legközelebb otthagylak összeesni a kimerültségtől... Legközelebb nem fog érdekelni az egészséged...-A kezeimet összefontam a melleim előtt és fölényesen néztem fel az Uchihára.Ma más másodjára mosolyodott el édesen.Várj!Mi?!Az "édes" és a "Sasuke" nem fér egy mondatba!
