Utunk folytatása~BEFEJEZETLEN~

Határok lassan eltűnnek

Sakura:

Sikeresen el láttam magam.Még belenyiltalt a fájdalom néhány mozgásnál,de elviselhető volt.~Nem figyeltem eléggé!~Sasuke fel-alá járkálva örlődött.
•Ez nem a te hibád.-Lassan feláltam a földről.-Én nem figyeltem eléggé.
•De segíthettem volna,ha gyorsabb vagyok!-Egy hatalmasat csapott a fába.A levelei nagy részét lehullatta a fa,aztán eldőlt és egy másikat is rántott magával.
•Mit ártott neked az a szegény fa?-Megcsóváltam a fejem.-Induljunk!-Már ugrottam volna fel a fára amikor elkapta a kezem.
•Ilyen állapotban nem mész te sehova.Éjszakára alapból is meg kéne állnunk.
•Egy ilyen helyen?Inkább végezzük el hamar a küldetést!-Az Uchiha erősen rászorított a kezemre.

•Maradunk.Legalább pár órát.Oksi?-Felsorakoztattam az ellenérveket.Semmi használhatót,nem találtam ezért beadtam a derekamat.-Te aludjál.Én örködök.
•Aztán fordítva és utána útnak is indulunk.-A fa alatt elhelyezkedtem.-Oyasumi Sasuke*kun.-Suttogtam elhaló hangon.

/álom/

A szellő kellemesen fujdokált.Némán ültem a verendán és élveztem ki a tavasz minden percét.Gyerek kacaj csapta meg a fülemet.Mosolyogva fordítottam oldalra a fejemet.Az ajtón egy fekete hajú kislány rohant ki.Gyönyörű fekete szemei voltak és szemüveget viselt.Őt követte egy rózsaszín hajú kisfiú.A szemei sötét zöldek voltak.
•Szia mami!-Egyszerre ugrottak a nyakamba.
•Sziasztok.-A hátukat simogattam.
•Ezt szettük neked.Apa is segített.-Ketten adtak nekem egy gyönyörű virágcsokrot.
•Köszönöm.
•Szeretünk!-Mindegyikőjük oda hajolt és adott egy puszit.
•Nana.Nélkülem adtátok oda?-Az ajtóban egy fekete hajú és szemű férfi jelent meg.~Sasuke.~

A kicsik nevetve rohantak el a kertbe.
•Kapj el ha tudsz.-Mondta nevetve a kisfiam.
•Na majd mindjárt.Előtte kisajátítom anyut!-Mosolyogva beszélt hozzájuk Sasuke.A gyerekek hátán az Uchiha címer ékeskedett.Közelebb húzott magához Sasuke.A vállára hajtottam a fejemet.Egy apró csókot lehelt a homlokomra.-Sok energiát elvesznek.Sarada és Daisuke még Narutot is lefárasztották.-A mondat végén egy aprót sóhajtott.-Tiszta olyanok,mint az anyjuk.
•Hé!-Csattantam fel a védelmemben,de ugyanúgy mosolyogtam.
•Igaz!Az anyjukat nem lehet űberelni.-Pimaszul rám mosolygott.Durcásan néztem az ónixaiba.Ő közelebb hajolt és megcsókolt.A végére képtelen voltam nem mosolyogni.
•Jöttök már csigák?-Nyavajgott Daisuke.
•Ugysem kaptok el!-Kontrázott rá Sarada.