Utunk folytatása~BEFEJEZETLEN~

Találkozás

Sakura:
Belépve a terembe egy trón szerűségben ülő Orochimaruval találtam szembe magam.
•Sakura-chan,kedvesem.Hát te is eljöttél az erőért!-Mondta nyájasan.~ Erre most mit kéne válaszolnom?~-Sasuke-kun lesz néha az edző társad.-~Mintha tudnám ki az a Sasuke!~-Kabuto.-A kígyó hangja élesen csengett a szobában.-Mutasd meg Sakura-channak a szobáját.-A szemüveges bólintott egyet majd csuklón ragadott. Én erősen rátapostam a lábára. Egy szúrós tekintettel jutalmazta a cselekedetemet, de legalább elengedett. Kiléptünk az ajtón. Hosszú, nyirkos folyosókon mentünk végig.Én itt tuti, hogy elfogok tévedni.
•Úgy érzem mi nem leszünk jóban.-Szólalt meg a Fehérke.
•Én nem csak érzem. Én tudom is!
•Ch..-Ez volt az értelmes vissza szólása.Az egyik folyosón kettő szoba ajtó volt.-Ez a te szobád.-Ki nyitotta előttem az ajtót. Egy ágy, egy szekrény és fürdő szoba. Ennyiből ált az egész. Az ágytakarónak a színe egykor fehér volt. Most piszok sárgaként virít. A szekrény egyik ajtaja is félig le van szakadva. Az asztal tele van karcolásokkal.
•Luxusos.
•Csak neked van ennyire jó állapotban. Én választottam.-"Mosolygott" rám.
•Kölcsön kenyér vissza jár,ne feledd!-Farkas szemet néztünk. ~Legalább ezt a pápaszemest kikészíthetem az ittlétem  alatt!~A versengésünket egy nálam sokkal magasabb fekete hajú és ugyanolyan szemű fiú zavarta meg.
•Ti meg mit csináltok?-Kérdezte közömbösen.
•Közöd?-Kérdeztem flegmán vissza.
•Ch..
•Sasuke. Semmi érdemlegeset nem csináltunk, csak meg mutattam Sakurának a szobáját.-Lépett elém Kabuto.
•Vele kéne edznem  majd?-Most lenéző stílusra váltott.-Ez a kirakatba való a haja színével. Gondolom gyenge, mint a nád.-Úgy beszélt rólam mintha itt sem lennék.
•Drága nagyképű uraság! Ne magadból indulj ki. Attól még, hogy te gyenge vagy, más nem az.-Ez volt az utolsó mondatom hozzájuk. Kabutot kilöktem a szobából és az ajtót rájuk csaptam.~Banyek! A táskámat az ajtó előtt hagytam. ~A kulcs lyukon kipillantottam. Sehol senki. Lassan lenyomtam a kilincset. A táskám nem volt a fal mellet ahova raktam. Helyette az arrogáns Sasuke kezében foglalt helyet.
•Nesze pinky!-Az arcomba vágta. Én a lendülettől hanyatt estem.
•Van ám nevem is!-Kiáltottam utána mérgesen.
•Igaz...de az engem nem érdekel.-Hangos ajtó csapódással távozott a velem szemben lévő szobába. ~Mekkora képe van, de mire is!?A semmire! Egyszer meg verem ezt a nagyképű senkit!~A táskámat a földre raktam. Benéztem a szekrénybe. Az egyik ajtó része a kezemben maradt. A  polcok tele voltak  kosszal.
•Mi a....!?!?-A kezemben maradt fa darabot leraktam az ágyra. Kilépve a folyosóra elkiáltottam magam.
•Kabutoooo!
•Nyomd el magad!-Kiáltotta az a fekete hajú. Nem sokkal később megjelent a szemüveges.
•Mi a baj Sakura?-Kérdezte semmilyen érdeklődéssel.
•Kellene  csavar, és csavar húzó, fertőtlenítő és rongy.-Soroltam fel a szükséges eszközöket.
•Minek?-Az egyik szemöldökét felhúzta.
•Mert!-Sóhajtás kíséretében éltünk a folyosók út vesztőlyén. Percekkel később egy megpakolt vödörrel tért vissza.
•Tessék.-A kezembe nyomta. Én lábal be csaptam magam mögött az ajtót.
•A megköszöni majd én fogom.-"Hisztizett" a szemüveges. Neki álltam a nagy munkálatoknak. Megcsavaroztam a szekrényt, ki takarítottam belülről. Leporoltam az asztal, mert ezen már nem segíthetek. A fürdő szobát is rendbe raktam. A kádban kimostam a takarót. Így vissza nyerte eredeti színét és kellemes illatot is nyert magának. Az összes hajtogatott ruháimat bepakoltam a szekrénybe. Egy tusfürdőt és egy sampont hoztam magammal. Ez egyértelműen a fürdőben kapott helyet. A fegyvereimet az asztalra helyeztem. Elégedetten dőltem az ágyamra.
•Kész!-Lecsuktam a szemeimet és magával ragadott az álom. Ahol a rémálmok kísértettek.

Reggel Kabuto lépett be a szobába. Tudta, hogy alszok, de csak azért is hangoskodott.
•Szépen berendezkettél Sakura.....csak kár ,hogy nem itt leszünk végig. Váltogatjuk a búvóhelyünket.-Egy sunyi mosolyt villantott felém.-El ne felejtsem. Orochimaru-sama hívatt.

Sasuke:
-Üdv Sasuke-kun, hát végre eljöttél.-Ugyan az az undorító vigyor virított az arcán, mint három évvel ezelőtt, csupán annyi különbséggel hogy még jobban mosolyra húzta azt az undorító száját.
-Mi szél hozott erre?-Kérdezte ismét vigyorogva. A hideg futkos a hátamon, hogy ennek a mániákus kapja meg a testem.
-Erőért, hogy megöljem a bátyám.-Mondtam hidegen egyenesen a kígyó szemeibe.
-Csodálatos, ugyan olyan gyűlölet él a szemedben, mint három éve!- Ekkor Kabuto elment valamerre. Most így bele gondolva eléggé érdekes lesz.
Még jó tíz percet, töltöttem egyedül Orochimaruval, mikor a terem ajtaja egy hangos kattanással  kinyitódott. Ekkor a kígyó egy kissé meglepődött, de aztán felnevetett. Elől Kabuto jött be, a háta mögött pedig egyrózsaszín hajú fiatal lány jött be. A szemei ugyan olyan hidegek mint az enyémek.
-Sakura-chan,kedvesem.Hát te is eljöttél az erőért!- Ettől az erőltetett  kedvességtől hánynom kell. Biztos ennek a lánynak is elvették a rózsaszín Kunaitartóját és bosszúért jött.
-Sasuke-kun lesz néha az edző társad.- Én pinkyvel?! Rosszat szolok neki azonnal rohan haza. Ő is csak hátráltatni fog, mint eddig mindenki. A zöld szemekben láttam az értetlenséget, biztos nem tudja ki is vagyok.
-Mutasd meg Sakura-channak a szobáját.-Ezzel a Kabuto csuklón ragadta a lányt, aki hála jeléül rátaposott  a lábára. Minden elismerésem a kislánynak de lehet hogy Kabuto majd kezelésbe veszi. Legalább lesz egy új holttestje!
Az ajtó záródásával ismét egyedül maradtam a kigyóval.
-Hogy tetszik a kislány, Sasuke-kun?- Mint egy rossz perverz úgy vigyorog.
-Nem játék babákkal szereted edzeni.-Mondtam szárazon.
-Nem tudhatod még mire képes, de majd úgy is megtudod.-Mintha annyira érdekelne, pár órával ezelőtt hagytam ott a régi életem és már most kapok egy gyenge kislányt a nyakamba. Elég volt nekem Ino, és még a többi haszontalan csitri. Akiktől csak annyit halottam hogy „Sasuke-kun szeretlek, de menő vagy!”. Ezzel a lánnyal se lesz másképp.
-Orochimaru a szobám merre van?-Erre a kígyó felállt és az ajtó felé sétált.
-Személyesen mutatom meg neked.-Ezzel hagytuk el a helységet. Folyosók sokaságán mentünk keresztül, az egyetlen hang csupán,  a lépteink hangját vissza verő  elhanyagolt magányos falak.  Én csak próbáltam magamban megjegyezni az utat, minden fordulót megakartam jegyezni. Hisz a nagy Uchiha Sasuke nem tévedhet soha. Egyszer csak elértünk egy ajtóhoz. A kígyó kinyitotta azt.
-Jobbat kaptál mint a kislány úgy hogy örülj.-És ezzel magamra is hagyott, amit egyáltalán nem bántam. A szobán végig nézve egy börtön cella jutott eszembe. Ha én ilyen szobát kaptam, akkor milyet kapott az a csitri. A hátitáskám egy nagyot pukkant az ágyon,  poros volt itt minden kivéve az ágy. Ekkor hangokra lettem figyelmes, Kabutoé és még valaki más. Biztos nem a lány hisz ő már rég valamelyik sarokban sír.  Az ajtómat kinyitva, a hangot követtem. Nem sokat kellett sétálnom, hisz a szomszédos szoba volt az, a tekintetemmel  megláttam hogy a lány és Kabuto veszekednek. Úgy látszik megzavartam őket hisz mind ketten rám néztek. Most jobban megnézve eléggé alacsony a lány.
-Ti meg mit csináltok?-kérdeztem hidegen és a lányra pillantottam, aki gyúnyos szemekkel mért végig.
-Közöd?-Kérdezte flegmán és megvetően. Kezd felmenni bennem a pumpa ettől a hangszíntől.
-Ch...-Csak ennyi volt a válaszom.
-Sasuke. Semmi érdemlegeset nem csináltunk, csak meg mutattam Sakurának a szobáját.-Lépett a lány elé Kabuto, látszott rajta hogy ő is eléggé ideges amit nem is bántam.
-Vele kéne edznem  majd?-Kicsi csillag ha te is így beszélsz velem akkor te is megérdemled ezt a hangnememet. -Ez a kirakatba való a haja színével. Gondolom gyenge, mint a nád.-Látom nemtetszett  ez a hangnem neki, a szemei is szikrát szórtak.
-Drága nagyképű uraság! Ne magadból indulj ki. Attól még, hogy te gyenge vagy, más nem az.-Ezzel becsapta maga mögött az ajtót, Kabuto el is ment. Az ajtó mellett volt egy hátizsák, biztos a libáé. Felvettem. De ekkor az ajtó újra kivágódott.
-Nesze Pinky!-Ezzel az arcába vágtam azt a vackot és már mentem is.
-Van ám nevem is!-A hangjából csak úgy áradozott a düh, de elértem amit akartam felbosszantottam legalább.
-Igaz...de az engem nem érdekel.-Ezzel becsaptam az ajtómat, az ágyhoz sétálva lehúztam a szandálomat és ledőltem. Fáradt vagyok túl sok minden történt ma. Ekkor a lány fülsiketítő kiáltására kaptam fel a fejem.
-Nyomd el magad!-Kiáltottam idegesen és a fejemre húztam a párnát.

Sakura7111