мάѕο∂ικ ℓєνє́ℓ

86 8 0
                                    

Ma kiderült, hogy a szekrényed nem sokkal az enyém mellett van. Eddig nem vettem észre, pedig már eltelt egy kis idő, mióta átjöttél a mi iskolánkba. 
Izzadt a tenyerem, amikor megálltál tőlem egy karnyújtásnyira, hirtelen nem tudtam, hogy mit akarsz. Rémülten rád néztem, de szinte azonnal vissza is vezettem a tekintetemet az előttem sorakozó könyveimre, nehogy felűnjön, hogy bámullak. Az iskolai egyenruhát viselted, ami jobban állt rajtad, mint bármelyik másik lányon az egész világon. A levakarhatatlan mosoly ott hevert a tökéletes vonásokkal rendelkező arcocskádon. Szemeid ragyogtak, hajad ápoltan omlott le vállaidra. Kecses, és finom mozdulatokkal pakoltál, miközben egyik lábadról a másikra helyezted át a testsúlyodat. 

Egész nap néztelek volna. Megbabonáztál, és gondolkodni is elfelejtettem, a közeledben pedig egyszerűen lefagytam. Nem tudtam mit csinálni, elvetted az eszem. Hiába próbáltam kontrollálni az érzelemimet, nagy erőfeszítések során sem sikerült. 
És tényleg nem értettem, hogy hogy alakulhat ki ilyen hamar szerelem. Már ha ez az volt. 

____________
Hi everyone! ^^ meg is jöttem a folytatással, remélem annyira nem olvas a sorozat :c

Vigyázzatok magatokra! ♡

~Zsuni~

letters; from him | ✔️Where stories live. Discover now