💖Songyoun fantáziái=BTS pár részes sztorik💖

• Idegenekből Ismertek • /Taegi/

-Sssh! Kérlek csak hallkan. Erre fele még csövesek is vannak akik jelenleg valószínűleg alusznak szóval ne keltsük fel őket oké? – Bólintottam picit reszketve, de nem a félelemtől hanem a nagy izgalomtól.

Elvette az ujját a számról majd sóhajtozva leült mellém.

-Nos... – Nézet rám mire felé fordultam.

-Tényleg te vagy az? Agust D??

-Igen, de kérlek ne fannolj most be.

-Úristen! – Kaptam a számra a kezem.

-Mondom ne, erre csak befannol rajtam...

-Nem is! Csak nem hiszek a szememnek!

-Pedig elhiheted hogy én vagyok. – Mosolyodott el gyengéden mitől megolvadt a szívem.

-Na de nem is ez a fontos... Először is, mond mi a baj? Az imént láttalak sírni és hirtelen aggódni kezdtem.

-Hogy én? Sírni? Viccelsz? Ezek csak izzadság cseppek. – Mosolyodtam el egyből a szokásos kamu mosolyommal miközben a szemem újabb könnyeket hagyott szökni.

-Valóban? Csak mert... – Törölte le az egyik könnycseppet ujjával ami miatt kirázott a hideg.

-..én nem úgy látom. Hidd el, nem rossz szándékból jöttem ide hozzád. Segíteni akarok akkor is, ha azon nem is lehet.

-Nem lehet ezen..

-De ha valaki meghallgatja mi nyomja a szívedet az is többet segít mint hogy magadban tartsd. Hidd el, tudom miről beszélek, voltam én is ebben a cipőben.

-..Először fel tehetnék néhány kérdést..?

-Nem szeretek rövid interjúkat tartani, de most kivételesen beleegyezek. Tehát?

-Hogy hívnak? De úgy való életben. Mi a neved?

-Tudtam, hogy ez lesz az első kérdésed... Yoongi.

-Miért nem tudhatok az igazi nevedről?

-Mert nem szeretem a nevem.

-..Hogy hogy ide jöttél hozzám??

-Már messziről felismertem hogy valaki itt zenél, aztán megláttalak téged, sírtál és közben a „Szabadíts fel" számom ment a füledben. Tudom mert annyira hangosan hallgattad hogy kihallottam. Ebből tudtam is hogy te engem fel fogsz ismerni, de muszájnak éreztem akkor is ide jönni hozzád. Alapból nem szeretek szomorú, síró embereket látni úgy sehol se, de hogy még az egyik hallgatom szomorkodik? Az kizárt számomra, így jöttem feldobni a lassan hajnalodat.

-Meglep kicsit hogy ilyen kedves vagy hozzám...

-A zenében mindig bunkónak meg nagy szájúnak tűnők de valójában annyira nem is vagyok egoista, nyugi. Nagyon barátságos vagyok mindenkivel, szóval... De ne rólam beszéljünk. Kérlek, csak egy nagyon kicsit is, de beszélj a dologról. Aggaszt hogy nem tudlak addig megvigasztalni míg a probléma okát nem tudom...

-Nem kell megvigasztalnod. Nyugodtan hagyhatsz itt is, meglennék...

-Nézd.. - Nézet rám segítség kérően, ebből tudtam hogy a nevemre kíváncsi.

-Taehyung

-Taehyung. Én nem akarom kierőszakolni sem a választ. Ha nem is mondod el akkor sem megyek el. Tök jó látni a csillagot az égen. – Dőlt hátra, amit szemmel követtem és utána én is hátra dőltem.

-Igazából...

-Hmm? – Fordította egyből felém a fejét.

-Csak... Elveszettnek érzem magam. Úgy érzem nincs értelme itt élnem tovább. Jobb lenne a pokolban.