💖Songyoun fantáziái=BTS pár részes sztorik💖

• Te szeretett kis kedvenc • /Yoonmin/

•Yoongi Szemszöge•

*Magányos vagyok..*

Gondoltam erre miközben csak feküdtem az ágyamon. *Amióta távoztál az életemből, mindennap sírhatnékom van... Miért csináltam ekkora hülyeséget? Egy lány miatt, ki a napokban elhagyott, most téged is elveszítettelek.. A legjobb barátomat, ki mindent megtett értem régen... Hoseok.. Úgy sajnálom hogy elhanyagoltalak... Bárcsak mindent vissza tudnék fordítani.. Az a 10 év barátság mostanra sehol sincs.. és őszintén hiányzol...*

Hullott le az első könnycseppem ami után megindult az árvíz. Kinéztem az ablakon. Láttam, nem csak én sírok hanem az ég is. Ilyenkor mindig ki megyek sétálni egyet. Az eső mindig is egy megnyugtató dolog volt az életemben. Így most sem volt másképp, felöltöztem utcai ruhába. Nem voltam változatos, szokásosan csak feketébe öltöztem, mint mindig. Cipőmet a bejárati ajtónál felvettem majd esernyő nélkül elindultam a lassan zuhogó esőben céltalanul. Lomhán emeltem a lábaimat a járdán, élveztem ahogy lassan átázik a ruhám. *Vajon én is olyan mély nyomokat hagytam benned, mint az eső? Vagy csak egy olyan valaki vagyok, ki olyan gyorsan jött és ment, mint a zápor?..*

Néztem fel a szürke égre miközben eszembe jutott a szép emlékek az exemmel... Hiába tudom hogy neki köszönhetem azt is hogy most Hoseok a legjobb barátom elhagyott.. Akkor is, őt is rettenetesen szerettem...
Ahogy haladtam egyre jobban befele egy parkba, úgy kezdett jobban esni az eső. Mégsem zavartattam magam, tovább sétáltam céltalanul mikor egyszer csak meg nem láttam egy ázott kalikó kiscicát. Szegény nagyon meg volt viselve, vékonyka is volt, gondolom azért mert senki nem fogadta be és etette meg ezt a jószágot. Leguggoltam elé és meg akartam kicsit simogatni. Azt hittem a hirtelen közeledésemtől megijed és rohanni kezd a másik irányba de nem így lett. Rám nézet, gyöngén nyávogott nekem majd a tenyerembe bújt, ami kicsit meglepett.

-Téged is elhagytak..igaz?

-Nyáuu..

-Mit szólnál hozzá ha én befogadlak?.. - Erre rám nézet és közelebb jött hozzám.

-Ezt egy igennek veszem akkor... - Mosolyodtam el picit, majd óvatosan felkaptam és ölembe vettem.

Furcsa módon nyugodt maradt a közelemben, de az is lehet hogy annyira le van gyengülve hogy már nem tud nekem se ellenállni.

-Menjünk akkor haza együtt... - Suttogtam neki majd apró mosolyt eresztve, mentem haza az újdonsült barátommal, a macskámmal, akinek már most elgondolkoztam a nevén.

Mire haza értem kitaláltam azt is.

-Jimin...

-Nyáu?..

-Jimin lesz a neved mostantól. - Villantottam meg fogsorom miközben ránéztem, majd vissza a bejárati ajtóra, amit ki is nyitottam pármásodperccel később.

Átmentem a küszöbön majd lerúgtam magamról a cipőt. Idő közben letettem a macskát a földre. Első úticélom volt a kis raktár, ahol eddig tartottam a kaja tápokat és hasonlókat. Volt már pár hónappal ezelőtt is macskám csak hát sajnos az is elpusztult így ami megmaradt félre raktam az ilyen vészhelyzet esetekre.
Fogtam a zsákot és bele borítottam az előző macskám, Harin táljába az adagot. Amikor ezzel meg voltam, fogtam a másikkal együtt és kivittem a konyhába. Az itatós táljába öntöttem tejet, ami szerencsére még nem járt le, majd hívogatni kezdtem az újdonsült “lakótársamat”

-Jimin, hol vagy?

-Nyáuu.. - Hallottam meg a hangját a nappaliban ahova egyből mentem és láttam, Harin játékaival játszott jelenleg.
-Majd később játszunk együtt, de először egyél meg mindent. Biztos nagyon éhes lehetsz.. *Egyébként igen, szoktam az állatokhoz beszélni, ami meglehet valakinek ez fura, de én ilyen vagyok..*