BE SOMEBODY ||Alastor x Oc|| ✔️

|2.: Happy Hotel |

|Elias|

Nem tudom, mennyi ideje lehettünk már úton Angel Dust-al, de ezalatt az idő alatt alaposabban is körbe kémlelhettem a helyet, ahol úgy látszik, ezentúl élni fogok. Mivel nem volt sok másik lehetőség, ez itt a Pokol. Innen nincs kiút már, ha rossz ember voltál, ez lett a sorsod.

Szinte minden vérvörös volt, amely nem volt túlságosan meglepő. Az emberek mogorva, undorodó tekintete, amellyel a másikra néztek közel sem voltak olyan ismeretlenek számomra, mint azt gondoltam volna. Hiszen némelyik élő ember sem sokkal jobb, a mostani démonoknál, sajnálatos módon. Sokan vannak közülük, akik talán még rosszabbak is. Mindenki, aki valami rosszat tett életében, ide kerül. S jól tudtam, hogy ezek közé John is beletartozik.

Ahogy nevét kiejtettem magamban, az ujjaimat akaratlanul is ökölbe szorítottam, amit Angel úgy látszik nem vett észre. Nem is baj, nem szeretnék most magyarázkodni.

"Remélem mielőbb találkozunk, Gyilkos."-Egy pillanatig felnéztem az égre. Nem tudom, mit vártam, de valahogy abban a pillanatban azt kívántam, bárcsak szembe kerülhetnénk most John-nal, hogy egy olyat bemossak neki, amit örökre meg fog jegyezni. De tudtam, hogy ez most lehetetlen. Ki tudja, mennyi időbe fog kerülni a rendőrségnek, hogy lekörözzék őt.

Nem tudom, mennyire profi, de remélem, időben meg fogja kapni a büntetését.

-Éééés itt is vagyunk.-Szólalt meg Angel, egy elég nagy épület előtt megállva.-Ne nézz körül majd, a földszint eléggé hangulat romboló, én is csak azért viselem el mert legalább ingyen lakhatok itt.

-Ingyen? Miért, fizetni kellene?-Vonom fel egyik szemöldökömet, mire Angel elneveti magát.

-Persze, Cukorfalat. Ez egy hotel, elvégre. Csak hát mindenki nagy badarságnak tartja, mivel ez egy rehab hotel, ezért nincsenek is látogatók.

-Rehab?

-Ja. A hercegnő azt találta ki, hogy majd ezzel a rehabbal mindenki a mennybe jut. Tök röhejes, mi?-Vigyorodik el, miközben egyre közelebb megyünk.-Elvileg még valahogyan rá is tudta venni Katie Kiljoy-t, hogy szerepelhessen a hírekben, ezzel a szarral.-Ekkor szájához kapja a kezét.-Hupsz, erről ne szólj Charlieéknak, nem kellene "csúnyán beszélnem".-Forgatja meg a szemeit a mondata végére.

-Miért nem? Az segít oldani a stresszt.

-Na ja, de mivel ha jól viselkedek, akkor ingyen lakhatok itt, muszáj betartanom ezeket a szabályokat.

-Amúgy meg, ki az a Kitty Killjoy?

-Igaz, el is felejtettem, hogy új vagy itt. Ő és egy másik fószer szokta vinni a híreket. Kellemetlen egy nőszemély, mit ne mondjak.

Ekkor, csak úgy lazán kinyitja a Hotel ajtaját, és két nagy lépéssel be is hatol az épületbe.

-Héé, hoztam egy vendéget!-Kiáltja el magát.

Közeledő léptekre leszek figyelmes. Ahogy körbe tekintek, kisebb-nagyobb pókhálókba ütközik a tekintetem, néhány porcicába, de azt hiszem, boldogan eltekintek ezektől, hogyha ténylegesen itt lakhatok. Nem igazán hiszek ebben a "rehab" dologban, amiről itt Angel mondott nekem pár szót, hiszen, hogyha valaki már a Pokolba jutott, annak tök mindegy, nem? Nem szeretne senki sem megváltozni.

-Angel, ez már nagyon nem vicces, a héten ez lesz az ötödik alkalmad, hogy ezzel viccelődsz--Ismeretlen női hang üti meg a fülemet, majd trappolás.-Ha most is egy fából készült bábúval álldogállsz a-Ám megáll a mondata közepén, mikor meglát engem. Az ismeretlen lánynak szürkés, kb., bokáig érő haja van, egyik szeme helyén pedig egy rózaszín x, amely, őszintén szólva fogalmam sincsen, hogy kerülhetett oda. Elkerekedik a szeme, és kissé eltátja a száját, amely a következő pillanatban mosolyra húzódik.-Szerencséd...Charlie, gyere!

Ekkor, újból léptek hangjaira leszek figyelmes, ám ezek sokkal előbb célba érnek, mint az előbbiek. Egy hosszú, szőke hajú lány lép a számomra ismeretlen mellé, majd végig néz rajtam, és boldogan elmosolyodik.

-Úgy látszik, ezúttal Angel végre nem vert át minket.-Szólal meg a szürkés hajú.

-Igen! Ez aaaaaaaz~!-Lejjebb ereszti a hangját, mintha vissza akarná folytatni a saját örömét, majd fülig érő mosollyal az arcán elém lép, és egyik kezét felém nyújtja.-Egyáltalán nem láttalak még erre, biztosan új lehetsz. A nevem Charlie Magne, és én vezetem ezt a hotelt! Ő pedig-Néz vissza a válla felett a másikra-Vaggie, a barátnőm.

-Örülök a találkozásnak.-Mosolyodok el én is, halványan. Igazából, elég barátságosnak tűnnek, főleg azok után, hogy milyen szerzeteket láttam kint az utcán.-Az én nevem Mateo.

-Várj, mi?

Mindannyian Vaggie felé fordulunk, kérdő tekintettel. A lány démon hitetlenül mered rám, mint aki nem tudja elhinni, azt amit az előbb hallott.

-Te-te vagy Mateo? A híres énekes??-A hangja visszafogott izgatottságtól remeg, én pedig nem tudom megállni, hogy el ne nevessem magamat. Szinte már hiányzott ez.

-Haha, igen.

-De mit keresel itt?? Hogy hallhattál meg ilyen fiatalon-

-A saját menedzserem ölt meg, nem tetszett neki többé a képem.-Húzom el kissé a számat.

-Wow, szóval babe, te tudsz énekelni? Nem is mondtad~-Angel mellém lép, majd átkarolja a vállamat. A szemeibe nézek, amik huncutul csillognak, viszont valamiért egyáltalán nem tudom komolyan venni. Ezért is nevetem el magamat, újból.-Kíváncsi vagyok, az ágyban milyen a hangod-

A mondatát az szakítja félbe, hogy előlről valaki meg dobja őt egy könyvvel. Mikor a dobás irányába nézek, Vaggie méregtől szinte vörös szemeitől kissé megremegnek a lábaim. Nem szeretnék az éjszaka közepén találkozni ezzel a tekintettel, az már biztos.

-Fogd be, Angel! Torkig vagyok már a perverz vicceiddel, esküszöm hogyha még egyet mondasz le foglak fejezni!s

-Csak nem féltékeny vagy, cica~?-Ekkor egy újabb könyvvel találkozik az arca, és ebből a dobásból tisztán látszik, hogy sokkal nagyobb erőt adott bele Vaggie, ugyanis a pók démon arca percről percre egyre vörösebb lesz.-Hé, nyugodjál már le!

-Én 2014-ben haltam meg, szóval nem hallhattalak túl sokat, de a 14 éves éned olyan csodásan énekelt!-Eresztett meg egy mosolyt Vaggie, ignorálva Angel dühös megjegyését.-Nem énekelsz majd nekünk valamit?

-De, énekelhetek. Viszoont...Öhm, akkor lakhatnék itt?-Vakarom meg a tarkómat, ugyanis nem tudom, hogyan is kellett volna ezt megfogalmaznom. Így kissé udvariatlannak tűnt, és kissé be is pánikoltam, ugyanis nem akartam hogy rossz benyomással legyenek rólam. Ám ez a pánik azonnal elmúlt, mikor megláttam Charlie és Vaggie mosolytát.

-Persze! Gyere nyugodtan, beregisztrálunk, és megkapod a szobád kulcsát.-Egyszerre kezdünk el befelé szállingózni, egyenest ahhoz a pulthoz, ahol a regisztráláshoz szükséges papírok vannak. Mikor odaérünk, hirtelen Vaggie megszólal.

-Öhm, lehet álnevet kellene viselned. Már nem azért, de biztos, hogy tucatnyi olyan démon van, akik ismernek téged. És gondolom nem szeretnél itt is mindennap körbe lenni rajongókkal.-Néz rám kérdő tekintettel.

Így jobban meggondolva, a való életben pontosan ez volt. Szerettem a rajongóimat, de konkrétan boltba nem tudtam rendesen menni, anélkül hogy teljesen körbeálltak volna. Volt, hogy emiatt késtem le egy buszt, vonatot, én nekem pedig nem szabadott lekiabálni őket. Peidg legszívesebben ezt tettem volna, dehát, én vállalkoztam erre az életmódra. És ennek a következményeit el kellett fogadnom.

Viszont, most volt választásom. Ha szerencsém van, egy álnév elég lesz arra, hogy ne ismerjenek fel. És akkor talán élhetnék nyugodtabb életet.

"Biztos ezt akarod? Ha beválik, többé nem fognak felismerni. Nem leszel híres. Ki leszel akkor?"

E belső kérdésemre, nyeltem egyet. "Ki leszel akkor?"

"Mindig is akartál lenni valaki. Ha most ezt elfogadod, többé nem leszel ugyanaz-"

-Elias.-Motyogom.-Ezt a nevet...Anyukám nagyon szerette. Ez lesz az ál nevem.

"Minden rendben lesz."-Nyugtatgatom magam."Csak átmenetileg fogom ezt használni, amíg meg nem szokom a helyet."