ᴠᴋᴏᴏᴋ | ᴄsᴜɴʏᴀ ᴀʀᴄ

|=| csúnya arc |=| vol.5

— Iszonyat hogy milyen undorítóan gonosz emberekkel van tele a világ — mondta és...

-

Taehyung sok idő után először jött zavarba nem az arca végett, hanem valami teljesen más dolog miatt. Jungkook utolsó kijelentése a lelkét simogatta, és el sem tudta mondani szavakkal, hogy mennyire jól esett neki, hogy a fiú érti, mi a problémája. Ezután már nem rossz dologként fogta fel az éjfekete hajú pillantását, hanem mondhatni kellemesnek. Érezte, hogy Jungkook nem undorodik tőle, nem fél, nem rándul meg az arca, amikor ránéz. Azért nézte őt, mert számára Taehyung ugyanolyan normális volt, mint bárki más.
Taehyungnak még egy kis idő kellett volna, hogy egy mosoly kússzon fel az arcára, de ezt a másik három ember meg is zavarta, amikor egy csomó poharat leraktak eléjük. Taehyung próbált ezután távolabb csúszni Jungkooktól, amit a fiú nem igazán szeretett volna, de nem volt mit tennie, ugyanis Hoseok vigyorogva pattant be közéjük. Taehyung egy kicsit össze is rezzent a hirtelen megjelenéstől. Jungkook ezt pontosan látta és dühös szemeit a vörösre villantotta, aki csak kiszélesítve vigyorát vont vállat.

— Igyunk egy pohárral Taehyungra, hiszen ez az ő születésnapja! — mondta lelkesen Minseok, majd Taehyungra nézett szeretettel tele, és úgy érezte, hogy végre megmutathatja a lakótársának, hogy vannak olyan emberek, akik nem ítélik el a kinézete végett. Azt akarta, hogy Taehyung szeretve érezze magát.
Az ünnepelt megengedett magának egy félénk kis mosolyt, de ez Minseok, Jimin és Jungkook szívet is megmelengette.

— Kö-köszönöm — hangzott el a kedves válasz Taehyungtól, de a hangja remegését sehogy sem tudta elrejteni. Hoseok érdeklődve húzta fel a szemöldökét.

— Mond csak, magadnak csináltad ezt az arcodra? — a kérdéstől néma csend lett az asztalnál. Taehyung ledöbbent egy kicsit, ugyanis Minseok barátaitól nem várta ezt a kérdését. Általában az embernek olyan barátai vannak, akik hasonlítanak rá valamennyire, Minseok pedig nagyon tapintatos szokott lenni vele, Hoseokkal ellentétben.

— Hát én... — kezdett bele, de képtelen volt folytatni. Ha elmondja őszintén, hogy mi történt vele, csak jönne az újabb kérdés áradat, amit a lelke egyelőre nem bírt el. 2 teljes év telt el azóta, mégis képtelen volt visszagondolni az esetre. És amikor a hegekre nézett, mindig próbált valami teljesen más dolgon tűnődni, nem azon, hogyan szerezte őket.

— Szerintem be beszéljünk ilyen dolgokról, hiszen bulizni jöttünk, nem igaz? — mosolyodott el Jimin, de ez már nem olyan mosoly volt, amit
Taehyung látott tőle az első találkozásánál. Jimin dühös szemei szikrákat szórtak, annak ellenére, hogy ajkai felfelé görbültek.

— Egyetértek! — Minseok lelkesedése is visszatért, így a két jóbarát közösen emelkedtek fel az asztaltól, majd Taehyungot körbefogva mentek táncolni a tömegbe.

Taehyung gondolatai csak úgy pörögtek, és úgy tűnt ez az este számára már nem lesz a legfényesebb. Akaratlanul is rossz lett a kedve Hoseok kérdése végett. Kellemetlenül érezte magát, és nem akarta Minseok barátainak csoportját összeugrasztani. Csak remélni tudta, hogy a barátai társaságnak nem lesz erről egy külön témája, és senki sem fog haragudni Hoseokra. Az mind az ő hibája lenne.

— Mosolyt kérek! — mondta Minseok neki címezve szavait, de ezek után Jimin és Taehyung is egyszerre ébredt fel úgy igazán a gondolataik rejtekéből, majd a zene ritmusára figyelve kezdtek bele a táncolásba, természetesen a tömegben elhangzott szitokszavakat kizárva.

-

Jungkook kifejezetten utálta most Hoseokot, annyira, hogy nem volt hajlandó beszélni vele, viszont a többiekkel sem akart táncolni menni, mert képtelen lett volna Taehyung szemébe nézni. Borzasztóan szégyellte magát Hoseok miatt.

— Jungkookie — ragadta meg Hoseok a tőle fiatalabb fiút, és rázni kezdte. Először finoman ,- majd miután újból nem kapott választ - erősebben kezdte rázni. Jungkook egész teste megfeszült, és egy hatalmas sóhajt engedett meg magának, de a szemeit le sem vette Minseokékról.
— szólalj már meg Jungkook!

— Fogd be! — pattant fel az említett, és megpróbálta otthagyni a barátját, hátha az végre abbahagyja gyerekes viselkedését és könyörgését.
Hoseok nem engedte el ilyen könnyen Jungkookot, eleve vágyott a figyelmére, így újra megragadta őt és megpróbálta visszarántani. Ekkor már többen is felfigyeltek rájuk, de egyikőjüket sem hatotta meg különösebben a sok bámészkodó.

— Hogy lehettél ennyire érzéketlen? — tette fel a kérdést a durcás fiú, aki immár Hoseokot figyelte, de közben egyfolytában Taehyungra gondolt.

— Miért is?

— Nem hiszlek el, de tényleg! — rántotta ki a karját Jungkook, és inkább odament Jiminékhez, akiket egy pici keresés után már meg is talált. Átment a tömegen, közben senkitől sem kért elnézést, akit meglökött, hiszen ezek az emberek már mind alkohol hatása alatt álltak. Ez alól Minseokék sem képeztek kivételt. Taehyung dülöngélt, hiszen már nagyon régóta nem ivott alkoholt.

— Jól érzed magad? — súgta Jungkook a fülébe, és hátulról közelítette meg a fiút, aki az aggodalmat kihallva a másik hangjából enyhe örömöt érzett, a sok keserűség mellett.

— Igen, köszönöm — mondta úgy, hogy a zene ellenére hangja hallatszódjon.

— Gyere, mutatok valamit — suttogott közelről Jungkook, majd elindult kifelé a tömegből. Taehyung ijedten figyelte a sok embert, akik között át kell vágnia.

Jungkook viszont látott. Látta Taehyung kétségeit, így gyorsan visszament az elveszett fiúhoz, majd a derekát átkarolva kezdte el kivezetni a számára meseszép fiút.
És közben piszkosul élvezte, hogy megérinthette.