ᴠᴋᴏᴏᴋ | ᴄsᴜɴʏᴀ ᴀʀᴄ

|=| csúnya arc |=| vol.1

2 évvel később

Taehyung természetesen hallotta a sutyorgó hangokat, és látta az érdeklődő, olykor ellenszenves pillantásokat, amikkel őt illették napi szinten. Sosem tudta mit kezdjen ilyenkor, így csak szimulált tovább. Amíg nem kell tükörbe néznie úgy tett, mintha semmi eltérő nem lenne a külsejében. Mintha még mindig az a 17 éves fiú lenne, akire gimiben mosollyal köszönt mindenki. Újra akarta a mosolyokat, de újfent egyet sem kapott belőlük.

— Nézz a lábad elé seggfej! — üvöltött egy felettébb kirívó ruhába öltözött hölgy az utca közepén, ahol Taehyung is közlekedett, hogy minél hamarabb a bérelt lakásába érhessen.
— tudod mennyit ér ez a szoknya? többet mint a nyomorult életed! — mondta tovább fennhangon a körülbelül harminc éves nő, aki előtt egy félénk kisfiú állt. Véletlen belefutott az idősebbe, amikor - valószínűleg - a testvérével kergetőztek.
Régen Taehyung odarohant volna és kiosztotta volna a nőt arról, hogy ő is volt kisgyerek, és nem illik az utca kellős közepén ordítani. Régen ezt tette volna, de most csak annak örült, hogy végre nem vele ordítanak, így csak feltűnéskeltés nélkül surrant be a tömbház kapuján ahol élt.

-

— Szia Taehyung, főztem neked vacsorát, milyen volt az egyetem? — jöttek a szokásos kérdések Minseoktól, akivel osztoztak a kétszobás - ahhoz képest - olcsó kis lakáson. Minseok kedves volt, de szerette ha megkapta a számára tökéletes privát teret. Nem igazán beszélt arról, hogy mit dolgozik, vagy kikkel barátkozik. Viszont annál inkább többet panaszkodott politikáról, vagy arról, hogy melyik híresség mivel égette le magát a közönség előtt. Néha megnevetette Taehyungot, ami megmelengette a szívét.

Taehyung már egy ideje gyanakodott valamire, és egyre jobban kezdte magát meggyőzni a dologról. Minseok soha nem evett vele, vagy hívta el magával valahova. Nem bírt ránézni ha eszik, a barátai előtt pedig szégyelli a 20 éves fiút. Taehyung érezte, hogy ezek mind igaz állítások, de képtelen volt ezekről beszélni hangosan is. Jobb volt az édes tudatlanság, amiben eddig élt, de néha rá kellett jönnie, hogy ilyen kinézettel meg kell elégednie azzal, amit kap.

— Jössz már? — kiáltott neki a lakótársa, hiszen megdermedt az előszoba közepén és mozdulni is alig mert.

— Igen — érkezett a halk válasz, és Taehyung végre szembekerült Minseokkal, aki szinte azonnal elmosolyodott.

— Boldog szülinapot! — nevetett önfeledten az előtte álló fiatal, és Taehyung próbálta elrejteni a mosolyát, de képtelen volt. Legalább itt ő is lehet egy kicsit felszabadultabb. Ráadásul valaki emlékezett a születésnapjára, ez is hatalmas dolog volt számára.

— Köszönöm Minseok, de mindezt nem érdemlem meg, mert-

— Be se fejezd hülye. hogy ne érdemelnéd meg? — Taehyung és közte márcsak egy méter távolság volt, ami túlságosan közel hozta őket. Az újonnan huszadik évét betöltő fiú próbálta minél jobban takarni az arcát, de ez abban a helyzetben lehetetlen volt. Elmenekülni meg képtelen lett volna, amikor a torta ott várta őt a gyertyákkal, amik csak miatta kerültek fel rá.

— Taehyung, tudnod kell, hogy bármi is jár a fejedben velem kapcsolatban, ne mindent gondolj valósnak. az egyik - ha nem a legjobb - barátom vagy, tudod jól, hogy elfogadlak úgy ahogy vagy és egyáltalán nem érdekel a kinézeted. legalább csak ma hidd el ezt nekem, oké?

— O-oké.

Ezután megkezdődött a két barát között az ünneplés, ami nagyon hangulatosra és barátságosra sikeredett. Taehyung arcán még nem ragyogott a mosoly, de legalább látszott a szája sarkában. Minseok már ezt is értékelte. Annyira szerette volna azt a ragyogást ő maga elhozni neki, és teljes mértékében visszaadni a fiúnak, de erre nem ő volt a megfelelő ember. több hónap kellett neki, mire mert mesélni Taehyungról a barátainak, ma pedig elviszi a fiút és bemutatja nekik.

— Van valami, amit még nem mondtam el.

Taehyung ijedten kapta fel a fejét, és már érezte, hogy valami olyan dolog fog történni, amiből ő rosszul sülhet ki. Túl szép volt mindez ahhoz, hogy igaz legyen. A torta, a meglepetés, az amit Minseok mondott neki. Ma még nem kapott elég utálatot, és megvetést, tudta hogy ez egy találkozás lesz Minseok barátaival.

— Találkozni fogsz a barátaimmal.

Taehyung csak udvariasan bólintott, majd közölte a lakótársával, hogy akkor átöltözik. Berohant a fürdőbe egy inggel, és egy elegánsabb nadrággal, majd feszülten fújta ki az eddig benntartott levegőt.

— Semmi baj, semmi baj, minden rendben lesz! — mondogatta a szavakat hangosan, hátha úgy igazak lesznek.
Akart találkozni Minseok barátaival, jól esett neki, hogy végre megismerhet új embereket, de néha nehéz megemészteni egy olyan látványt másoknak, ahol egy húszas évei elején járó fiú arca össze van vagdosva mindenütt.

--------
Azt hiszem újra itt vagyok aktívan, elnézést hogy körülbelül 2 évig semmit sem kaptatok, de szeretnék visszatérni mindenképpen ♡