— Szereted ha odáig vannak érted, nem igaz?
— Nem, kifejezetten nem igaz.
— Ne nevetess már Taehyung, annyira rohadtul imádod amikor rólad szól minden.
— Miről beszélsz?
— Csak egy egoista kisfiú vagy arról. semmi több, soha nem leszel semmi több.
— Tessék?
— Jól hallottad. mindenki tudja, hogyha nem lennél ilyen helyes kis szép fiú senki sem barátkozna veled.
— M-mi?
— Egy nagy nulla vagy. a makulátlan bőröd, a csillogó szemek, ezek nélkül mi vagy?
— Nem é-értelek!
— Nagyon is érted. te csak egy arc vagy Taehyung, ha nincs a szép pofi, te sem vagy sehol. ez a kurva nagy helyzet.
Szép pofi?
Makulátlan bőr?
Csillogó szemek?
Taehyung akkor úgy érezte tényleg csak ezekből áll. Belül olyan üres volt, olyan unalmas, olyan semmilyen.
— Kibaszott jelentéktelen vagy.
— Jelentéktelen vagyok. - suttogta, és hirtelen úgy érezte eggyé vált ezzel a szóval.
YOU ARE READING
ᴠᴋᴏᴏᴋ | ᴄsᴜɴʏᴀ ᴀʀᴄ
FanfictionTaehyung arca immár nem szép. Többé nem makulátlan a bőre, többe nem ragyog úgy a szeme, ahogyan két évvel ezelőtt. Már jelentéktelen. " - Szeretem ha rád figyelnek az emberek, olyankor elönt a büszkeség, hogy az enyém vagy. - Ilyet soha többé ne m...
