ᴠᴋᴏᴏᴋ | ᴄsᴜɴʏᴀ ᴀʀᴄ

|=| csúnya arc |=| vol.4

Jungkook végül levette a zakóját, mert iszonyatosan melege lett. Hoseok csak gúnyosan nevetett a fiú szenvedésén egy ideig, és Jungkook tudta, hogy ezt a csatát most a vörös hajú nyerte, hiszen még ingben is megsül, nemhogy magán hagyja a zakót is. A szép darabot levéve magáról kicsit szomorkás lett a hangulata, de ez sem tartott tovább egy percnél, hiszen Hobi nem hagyta, hogy rossz kedve legyen. Megoldásként letuszkolt egy italt a fiatalabb torkán, aki csak mosolygott barátjára.

— Hol vannak már Jiminék? — kérdezte újabban. Hoseok tíz után már nem számolta.

— Nem tudom — válaszolta fogalma sincs hányadszorra, de már kezdte nagyon idegesíteni a folytonos kérdés elhangzása, és remélte, hogy hamarosan meglát három fiatal srácot belépni a klubba, és végre elkezdődhet az igazi bulizás, amire ő most kifejezetten vágyott. Bár egyelőre Jungkook is megfelel neki, nincs oka panaszra.

— OTT VANNAK! — ordított Jungkook és majdnem leesett a bárszékről, amin eddig teljesen nyugodtan ücsörgött. Fel is kelt inkább a helyről és a elindult egyenesen Minseok felé. hogy üdvözölje az újonnan érkezőket. A szíve viszont hirtelen olyan hevesen vert, hogy muszáj volt megtorpannia. Ugyanis Minseok háta mögött feltűnt az ismeretlen fiú. Ez lesz Taehyung - gondolta Jungkook, és szinte felragyogtak a szemei, ahogyan alaposabban végigmérte az egyelőre még idegen fiút. Meseszép. - jutott eszébe az első szó, amivel jellemezni tudta Taehyungot. Hirtelen kapott észbe, hogy miket is gondol, és gyorsan összeszedte magát, majd most már ténylegesen elindult az újonnan jöttek felé.

Ám Hoseok előtt nem maradt észrevétlen a jelenet, ő pontosan látta Jungkook reakcióját, és elborzadva figyelte, ahogyan a fiú szinte már csodálattal bámulja azt az izét ott Minseok mögött. Nem tudta mi dühítette fel jobban, az, hogy egy ilyen ronda srác keltette fel Jungkook érdeklődését, vagy az, hogy rá soha nem nézett így a fiatalabb. Már most, az első perctől kezdve érezte azt a belülről jövő undort és gyűlöletet, amit - szerinte - Taehyung jogosan érdemelt ki.

-

Taehyung most érezte meg úgy igazán, hogy mennyire ki lett belőle ölve a régi énje. Leültek egy körasztalhoz, és már meg is rendelte mindenki az italt, amire éppen vágyott. Taehyung egy szót sem szólt már egy jó ideje. Amikor Jungkook és Hoseok is csatlakozott hozzájuk csak egy-egy sziát mondott halkan, és ennyi is volt számára a szocializálódás. A két újonnan jött fiú égető pillantásai brutálisak voltak, ahhoz képest, hogy Jimin hogyan reagált rá. A szőke hajú pillantása már rég lepergett róla, ahogyan Jimin is hamar megszokta Taehyung arcát, bár a fiú képtelen volt elrejteni az erős sajnálatot, amit iránta érzett.

— Megyek hozok még pár pohárral ebből a csodából! — mondta Minseok lelkesen, és rögvest átmászott Hoseokon, hogy minél előbb a pulthoz érjen. Jimin gyorsan követte is ,- szintén Hoseokon átmászva - mire ezt a legidősebb fiú megelégelve ment inkább a másik kettővel, hogy jól megpakolják magukat, és ne keljen sokat visszajárni.

Taehyung a cipőjét bámulta, és próbálta az arcát minél inkább a fal felé fordítani, képtelen volt Jungkookra nézni. Egyszer vette szemügyre őt, de a huncut csillogás a másik fiú szemében elég volt ahhoz, hogy maximálisan elijessze őt.
Viszont a baráti társaság legfiatalabb tagja nem volt szégyenlős, közelebb csúszott Taehyunghoz, és el akarta kapni a pillantását. Most a legjobban egy szemkontaktusra vágyott, és meg is akarta kapni, de azonnal.

Taehyung nagyon nehezen tudta elviselni a fiú bámulását, és borzasztóan kellemetlennek találta a szituációt. Jungkook olyan fiúnak tűnt, aki röhög rajta, röhög a személyén, az arcán és kifejezetten nem érdekli, hogy a fiú ettől hogyan érez. Aztán csak pár mondat kellett, és Taehyung ennek a szöges ellentétét tapasztalta meg vele kapcsolatban.

— Megértem ha nem szeretnél rám nézni semmi go- — kezdett bele félénken Taehyung, de hamar félbe lett szakítva.

— Hm? miért ne szeretnék?

Taehyung képtelen volt válaszolni. Hát nem volt egyértelmű, hogy az arca miatt?

Jungkook képtelen volt ezt tovább hallgatni, egyszerűen nem hitte el, amit hallott. Mi az, hogy nem akar ránézni? Hogy ne szeretne, amikor a fiú, aki mellette ült gyönyörűséges. Nem utasítaná vissza a látványt semmi pénzért. A tudat pedig, hogy ez a személy próbálja kerülni a tekintetét megbénította. Persze, hogy értette miről volt szó, Minseok mesélt neki sok mindent a lakótársáról, de akkor még nem tudta, hogy ennyire komolyan sérült a fiú. Nem, Jungkook nem a külsejére értette azt, hogy sérült. Taehyung belül volt összetörve, és Jungkook el sem tudta képzelni milyen érzés lehet ez.

— Iszonyat hogy milyen undorítóan gonosz emberekkel van tele a világ — mondta és dühösen nyúlt a poharához, hogy lehúzza a maradék alkoholos italát.