ᴠᴋᴏᴏᴋ | ᴄsᴜɴʏᴀ ᴀʀᴄ

|=| csúnya arc |=| vol.2

   Jungkook imádta az életet, de annál is jobban szerette a kifinomult szépséget, és az eleganciát. Nem sok ember tudott róla, de külön szekrényt tartott fent az öltönyeinek, amiből összesen volt három darab, ráadásul Jungkook évente egyszer viselte az egyiket, hiszen nem volt ő fontos személy. Viszont egyszer még lehetek az! - mondogatta magának mindig a fiú, így az öltönyös szekrény maradt a helyén. Tagokkal nem bővült, de ott volt.

— Mit gondolsz Hoseok, túlzás az öltöny a ma estére? — tette fel a kérdést a barátjának, miközben a telefonját kitámasztva kezdett el belebújni az egyedülálló - de amúgy egyetlen - fekete ingjébe. Az egyedülálló jobban hangzott, hiszen attól a ruhadarab különlegesnek tűnt, és senki sem gondolta volna, hogy csak azért használja rá ezt a szót, mert ténylegesen egy darabja van belőle.

— Meg ne merd csinálni, hogy öltönyben jössz el te okos ember! — kiáltott bele a telefonba vörös hajú barátja, mire Jungkook ijedten ugrott össze, de nem volt ő félénk, rögvest visszaordított.

— Milyen okos ember te? amúgy meg a kiakadásod miatt Csak Azért Is öltönyben jövök — húzta kaján vigyorra ajkait, majd a telefonhoz rohant és kinyomta Hoseokot, hogy a választ ne hallja. Imádta idegesíteni az idősebbet, és ha akadt rá alkalom, azt megragadta.

Jeon Jungkook nem csak a szépséges dolgokat imádta, hanem az ismerkedést is. Lélekben még egy gyerek volt, egy mondhatni férfias külsővel. Nem mondaná magát önimádónak, az egy nagyon erős szó lett volna, inkább hívja ezt az érzést annak, hogy megtanulta szeretni önmagát teljes egészében, feltételek nélkül. Jungkook ha szeretett, azt így tette. Nem gondolta, hogy rengeteg barátja lenne, de teljes életet élt. Nem voltak titkai, nem kellett meghúznia magát valami miatt, és sokat nevetett. Jungkook rengeteget hallatta a hangját, szerette a pozitív érzéseket megőrizni mindenkiben, vagy ha úgy kellett megkeresni. Jungkook minden volt, ami Taehyung nem lehetett.

-

Az alig 22 éves fiú, mint azt megígérte öltönyben érkezett a klub elé, ahol Hoseok és Jimin már izgatottan vártak a még meg nem érkezett személyekre. A vörös hajú barátja, amint megpillantotta a csapat legfiatalabb tagját, forrt a dühtől. Persze mindez nem volt valós méreg, csak egy újabb kiakasztó dolog, amit Jungkook okozott, hogy őt idegesítse.

— Egyszer a halálba fogsz kergetni te idióta! Öltöny? Meg vagy húzatva? — ment oda hozzá Hobi, majd megragadta az éjfekete hajú fiút és a szemébe nézett. Jungkook ekkor kezdett el nevetni, és inkább otthagyta barátját, hogy Jiminhez rohanjon, akit megölelgetett, mint mindig. Hoseok ezután csak sóhajtott egy nagyot, és végre lecsillapodott. Bár nem bírta elviselni, hogy mindenki laza ruhában, esetleg egy ingben rohangál körülöttük, erre a fiatal meg öltönyt visel. Soha nem tudta megérteni ezt az imádatát, ahogyan semmit sem vele kapcsolatban.

— Minseok írt már valakinek? — kérdezte Jimin egy idő után, miután mindhárom fiú izgatottan nézett az irányba, ahol meg fog jelenni a barátjuk a lakótársával, aki szülinapos is egyben.

— Nem. Még csak fent sincs. — válaszolt Hoseok, és elcsábulva nézett a klub bejáratához, ahol a sok fiatal már ment is befelé, hogy egy emlékezetes, vagy pont nem emlékezetes estéjük lehessen. Ő az utóbbit akarta.

— Olyan furcsa. Minseok nem szokott késni.

— Hagyd már Jimin, olyan türelmetlenek vagytok — szólt Jungkook, és izgatottan folytatta a bámulást, hátha ő lesz az első, aki megpillantja a két fiút, de nem igazán látott egy ismerőst sem közeledni. — tudjátok mit? Menjünk előre.

— Ez nem árul el rólunk valamit? Mondjuk azt, hogy milyen rohadtul türelmetlenek vagyunk. — kérdezte Jimin feszülten. — ráadásul pont te mondtad egy perccel ezelőtt, hogy ne legyünk ilyenek.

— Ah Jimin, lazíts már! — sóhajtott fel Hoseok, és Jungkook vállára téve a kezét bement a fiúval együtt a klubba, hogy végre lehúzzon egy italt, és minden zavaró dolog eltűnjön a gondolatai közül. Ha részeg vagyok, vidámnak kell lennem! - gondolta magában Hobi, és rögvest a pulthoz igyekezett, amint bejutottak problémamentesen. A fiatalabb fiú mellette csak sodródott az árral, mint a legtöbb alkalommal, amikor idejöttek. Alkalmazkodott. Szerette ezt a szót használni, mert ez számára valami olyasmit jelentett, hogy mindig azt csinálta, amit a barátai a legjobban akartak, így nem kellett szomorú arcokat bámulnia maga körül. Egy szép és fiatal arcon ragyogjon a mosoly! Jungkook eszerint gondolkozott, így fogait kivillantva tenyerelt rá a pultra, és intette magához a felnőtt nőt, aki az italokat adta ki.