𝐬𝐢𝐱𝐭𝐞𝐞𝐧

518 37 0
                                    

Jeongguk pov.

-Szóval felébredt? - kérdezem lelkesen, és már kezdem pakolni a holmim, és indulnék a kórház fele.

-Igen. - felelte Yoongs. - De Jeongguk, szerintem most nem a legmegfelelőbb idő, hogy ide gyere...

-Minek? Talán mondott valamit Jimin, és nem akar látni?

-Tessék?! Nem! Egyáltalán nem erről van szó.

-Akkor? Nem látom az értelmét, hogy minek ne mehetnék be hozzá.

-És ha azt mondanám neked, hogy egyáltalán nem akar  rólad beszélni? - kérdezi.

-Az nem lehet.. Talán csak magát ostromolja a történtek miatt, és ezért szegyeli magát előttem. De mond meg neki, hogy én őt egyáltalán nem hibáztatom.

-Ahh... Reménytelen vagy!

-Vagy megszoksz, vagy elszöksz.

-Nagyon vicces. Most le kell tennem! Majd még beszélünk. És Gguk, mégegyszer megkérlek, ne gyere ide. - mondta könyörgően.

Hallgattam rá? Nem. Megbántam? Igen.

Mit sem törődve avval amit mondott, fogtam magam és elmentem a korházhoz amihez bevittek minket a baleset után.

Nekem nem voltak olyan súlyos sérüléseim mint Jimin-nek, mivel csak két bordám repedt el, és kificamodott a bokám, egyaránt bevertem a fejem, de nem volt vészes. Viszont Jimin annyira beütötte a fejét, hogy kómába került, eltört a jobb keze, és zúzódások voltak a bal lábánál. De javult az állapota.

Nem telt el nap, hogy ne menjek be hozzá, és pont mikor haza kényszerültem menni, mert a fiúk már megelégelték a viselkedésem, akkor ébred fel..

De, jobban belegondoltam abba, amit Yoongi mondott, és mégsem mentem be rögtön a kórházba. Bár nagyon akartam már látni Jimint, nagyon fáradt voltam, és le akartam pihenni egy kicsit.

Kit csapok be, ahogy befeküdnék az ágyba még holnap este se kelnék fel, de beállítottam a csergő órát, szóval holnap kipihenten mehetek be Jiminhez, és az egész napot vele fogom tölteni.

Mielőtt még lefeküdtem volna aludni, gyorsan rendeltem magamnak kaját, és míg vártam, hogy megjöjjön addig megfürödtem.

Hogy tudassam mindenkivel, délután fél négy óra van, és én igen, pontosan most fogok lefeküdni aludni, mert az elmúlt napokban nem igazán volt rá érkezésem.

Miután ettem, bementem a szobámba, és lefeküdtem aludni. Egyből elnyomott az álom.

Arról álmodtam, hogy épp oreót eszek, mikor Jimin leszop. Olyan valóságosnak tűnt.. Mintha tényleg érezném volna, hogy ezt teszi.

Az elmúlt időben, már hiányom kezdett lenni. Amióta Jimin-nel csináltuk utoljára, azóta eltelhet már körülbelül két hónap, és tudom, hogy nem vagyunk még együtt, de én így is hű maradok hozzá, és nem szedek fel senkit csak, hogy kielégítsem magam.

De vissza térve a jelenbe, épp most ébredtem, olyan gyorsasággal szálltam ki az ágyból, és készülődtem el, hogy az még nekem is hihetetlen.

Ennyire izgatott még soha az életben nem voltam. Még a baleset után eldöntöttem, hogy Jimin-nek most fogom bevallani, hogy szerelmes vagyok belé. Csak azt vártam, hogy felébredjen. Nem akarok már több időt vesztegetni. Vele akarok lenni, és ezt el is fogom neki mondani.

Még az úton betértem egy virágos boltba, hogy vegyek Jimin-nek egy csokor virágot. Remélem tetszeni fog neki.

Mikor már végre beértem a kórházba, egyenesen Jimin szobáját vettem célba.

Izgatottan, nagy erővel nyitottam ki az ajtót, mivel tudom, hogy Jimin nem szólna semmit ezért, csak kacagna rajtam, majd egy mohó csókkal üdvözölne.

Ám ami bent fogadott arra nem számítottam..

Jimin az ágyában ült, az ágytól nem messze található kanapén pedig a Sope páros, és a legvégén pedig Jimin ágya mellett lévő széken pedig egy idegen férfi.

Azonnal megdermedtem, mikor megláttam, hogy Jimin kezét fogta. Egy torok koszorülés után köszöntem, majd nagyot nyelve néztem Jimin-re magyarázatra várva.

-Üdv. - mondtam egy kis habozás után, nem sok magabiztossággal.

-Jeongguk..

-Helló! Örülök a találkozásnak! Én Taemin vagyok, Jimin férje. - mondta ezek szerint Taemin, majd felém nyújtotta a kezét.

Én azonnal elejtettem a kezemben lévő virágcsokorot, majd a könnyeimmel küszködve rájuk néztem.

-Már megbocsáss.. Jimin mije vagy? - kérdezem mintha nem hallottam volna jól. Pedig az elsőre is tökéletesen hallottam, hogy ki is ő.

-A.. a férje vagyok. - mondta ki megint összezavarodva, mikor meglátta a reakciómat, majd elhúzta a kezét.

-Ez... Remek! - mondom cinikusan, miközben elkezdek könnyezni, de továbbra is mosolyogva néztem rájuk..

Összetörtem. Hogy voltam képes még hinni is neki?

Hold My Hand 「Jikook」✓ JAVÍTÁSRA VÁRWhere stories live. Discover now