Szerethetlek? | ✓

| 𝟏𝟎.𝐅𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭 |

Szabó Ákos

-Komolyan? Ez is csak veled történhet meg, te balfasz - nevetett fel Lénárd, mikor péntek este, miután hazavittem Bodzát beállítottam hozzá a kávézójába, hogy most akkor elmegyünk inni.

A város szélén egy eldugott kis romkocsmában támasztottuk a pultot, miközben a negyedik whiskeymet húztam le és egyre nagyobb beleéléssel meséltem hozzám hasonlóan becsípett barátomnak.

Miután felvázoltam neki a csodálatos helyzetet, miszerint menthetetlenül kezdek beleesni Bodzába és talán ő is hasonló érzelmeket táplál irántam, elmagyaráztam neki, hogy bizony megállapodtunk abban, hogy én segítek neki összejönni Somogy Segghülye Viktorral, cserébe, ha ő korrepetál bioszból, és ennek az lett a következménye, hogy mikor majdnem megcsókoltam az a buzi elkezdett üzengetni, hogy menjünk el a holnapi bulijára. Habár mivel mindjárt éjfél, ezért a mai bulijáról van szó.

-És most kísérhetem el azt a lányt, aki így elcsavarta a fejem, egy olyan idióta bulijára, mint ez a Viktor gyerek, mikor jól tudom, hogy csak meg akarja fektetni, mivel most elvileg szünetet tartanak  a csajával,Tündével , és Bodza meg a Ő gyűlölik egymást,szóval féltékennyé akarja tenni- könyökömmel támaszkodtam a sötétbarna pultra, és halántékomhoz szorítva ujjaimat bámultam a poharam alját és a benne lötyögő néhány csepp borostyán színű italt.

-De mit mondott mikor elolvasta az üzenetet? Komolyan rábólintott a bulira, mikor előtte egy perccel majdnem csókolóztatok? - kérdezte előre hajolva Lénárd és szemével elkapva a csapos tekintetét intett neki, hogy jöhet még egy kör.

-Kibaszottul össze volt zavarodva, és ezen kívül mást nem tudtam kiolvasni belőle! - ráztam meg a fejem, ahogy az elmémbe fúrták magukat a zöld loknikhoz párosuló smaragdzöld szemek. - Aztán fogta magát - néztem értetlenül felvont szemöldökökkel Lénárdra - elmotyogott egy oké-t és otthagyott! Érted? Lelépett, és aztán a kocsinál várt, mert én meg lefagytam, mint a szar! Arra vártam, hogy a nyakamba borul vagy mit tudom én, és elmondja, hogy már nem érdekli Viktor,erre ő faképnél hagy!

-Lehet csak n...

-Aztán egész úton kussban voltunk és mikor megálltam a házuk előtt, csak annyit mondott, hogy majd megbeszéljük hánykor megyünk a buliba! - vágtam a szavába felháborodva, miután beleittam az újonnan kapott italba, majd ujjaimat az üveg köré fonva lötyköltem körbe a narancssárga folyadékot. Nem ellenkeztem, hogy az alkohol átvegye az irányítást, talán még adtam is alá a lovat, mivel tudtam, hogy bírom az ivást, ha lassan teszem, de az a tempó, amit most diktáltam, messze állt a lassútól.

-Azt akartam mondani - fordult felém a székén Lénárd, miközben jobb kezével a pultot támasztotta ujjaival a poharát fogva, bal kezével pedig apáskodón magyarázott, de nyelve néhol már összeakadva formálta a szavakat. -, hogy lehet annyira lesokkolta a helyzet, hogy csak akkor reazál...relaz...realiálta...akkor vette észre! - adta fel a szóval való küszködést - Hogy irántad is vannak érzelmei. És lehet beparázott, hogy egyszerre két csávó után is epekedik, aztán nem tudta mit csináljon és jobbnak látta, ha marad az alap felállásnál és téged friend zoneol, Viktornál meg bepróbálkozik. - Ajkaihoz emelte a poharát és lehúzta a maradék italát.

Elgondolkodtam a szavain, de az agyam már kellőn lezsibbadt ahhoz, hogy Lénárd monológjából csak annyi maradt meg, hogy Bodza Viktort választotta. Hirtelen futott végig rajtam a düh, miközben lejátszódtak a fejemben a közös pillanataink.
Mit adott neki Viktor? Semmit! Kurvára semmit nem adott neki, még csak nem is ismeri! Viktor még csak Bodza létezéséről sem tudott idáig! Én pedig minden erőmmel azon voltam, hogy a neki jó legyen, hogy érezze, itt vagyunk neki, hogy boldog legyen és megtanuljon élni! Ha akartam volna, sem tudtam volna kiverni a fejemből, és, ha az agyam helyén tényleg fogaskerekek csikorognának, akkor Bodza lenne az olaj, ami nélkül csak összesúrlódva szikráznának egymáson.