Szerethetlek? | ✓

| 𝟓.𝐅𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭 |

Rácz Bodza

Ákos lakása teljesen elvarázsolt. Még úgy is, hogy mérgesen csaptam ki az ártatlan faajtót és puffogva ültem le egy bárszékre a konyhapult előtt. Szappan szinte egyből feltornázta magát a mellettem lévő székre, majd lassan hízelegve átugrott az ölembe.

Végigsimítottam a macska fején miközben füleim hegyezve hallgattam Ákos neszelését. Először egy halk ajtó nyikorgás, aztán egy hangosabb becsapódás. Kulcsok csörgése, és határozott léptek közeledte jelezte,hogy felém tart.

Akarattal nem fordultam a fiú felé, pedig tudtam, hogy a falnak támaszkodik és engem néz. Egyáltalán nem tetszett, hogy elvesztettem ezt a "csatát". Kimondottan nem tudok veszíteni, és rosszul viselem, ha valaki parancsolgat nekem, vagy korlátok közé próbál zárni. Nekem térre van szükségem, és szabadságra. Éreznem kell, hogy kapok levegőt.

-Most az miatt vagy ennyire morcos, mert itt kell aludnod, mert nem szeretném, hogy megázz, vagy, hogy valami bajod essen? - hallottam Ákos hangját, és egy csipetnyi csalódottsággal fűszerezett hitetlenséget vettem ki belőle.

Szappan továbbra is az ölemben dorombolt, ahogy a széken jobbra fordultam és Ákos szemébe néztem.

-Nem. Nekem az a bajom, hogy meg akarod mondani mit csináljak - hangom meglepően határozottan, szinte fenyegetőn csengett.

Egész nap jól éreztem magam a fiúval és évek óta először tapasztaltam azt, hogy valaki érdeklődik irántam,hogy valaki meg akar ismerni. Bár, a beszélgetésünk a lehető legrosszabb témával indult, végül egy teljesen felszabadult, kötetlen csevej alakult ki közöttünk. A fiú kisugárzása arra készteti az embert, hogy megbízzon benne. Az arcán ülő halvány mosoly, ami mindig őszintének tűnik, a szemeiből áradó érdeklődő csillogás azt kiabálja a külvilág felé, hogy ha az egész univerzum összeomlik, ez az ember akkor is biztos őrzője lesz minden titkodnak.

-Jó. Akkor hívd fel apukád, vagy valakit hogy jöjjön el érted. Egyedül nem engedlek és ilyen ítélet időben én sem megyek veled sehova. De ha valaki eljön érted, nem tartalak vissza - ellökte magát a faltól és elindult a felém. A laminát halk ropogással kísérte lépteit a mosogatóhoz. Az egyik felső szekrényhez nyúlt és kinyitotta az ajtaját. Ahogy leemelt egy poharat a polcról, pólója alja feljebb csúszott így csupaszon hagyva hasát. Elmosolyodtam az apró anyajegy láttán.

-Te is tudod, hogy apukám dolgozik, mást pedig nem hívhatok - vezettem fel rajta a pillantásom egyenesen a szemeibe.

Hiába ivott még így is láttam, hogy belemosolyog a pohárba.

-Igen, tudom. Ezért mertem így kijelenteni - mosolygott rám angyalian és pedig sóhajtottam egyet. - Megágyazok neked a vendégszobában, addig nyugodtan zuhanyozz le. Törölközőt találsz a mosdó alatti szekrényben, balról. Pizsama gyanánt pedig esetleg egy pólóval szolgálhatok.

Bólintottam egyet, mivel a beleegyezésen kívül más választásom nem igazán volt. Óvatosan megemeltem Szappant és karmait egyesével lefejtettem nadrágomról, hogy letehessem a padlóra. Követtem Ákost a szobája felé. Megálltam az ajtóban és megvártam amíg a fiú kihúz egy sötétkék pólót a szekrényéből és megáll előttem.

-Tessék, elég hosszú, mivel rám is nagy. Csak, hogy ne érezd magad kellemetlenül... - zavartan megvakarta füle tövét. Többször is láttam már, hogy ezt teszi, ha valami miatt zavarban van.