Bakugou Katsuki még gyerek korában árván maradt. Ezért a Tokióban található állatkert igazgatója befogadta őt és fiaként nevelte fel. Azzal a feltétellel, hogy csatlakozik az állatkert gondozóihoz. Amibe persze a fiú bele egyezett.
Ám egy nap új lak...
Egy kicsit még beszélgettünk a többiekkel, majd úgy gondoltam, hogy amíg nincsenek emberek addig körbe vezetem Torát az állatkertben. Persze ő azonnal az oroszlánokhoz ment, és el kezdett játszani a kölyökkel. Őszintén szólva, rohadt aranyos volt, ahogyan Tora a hátán feküdt, a kis oroszlán kölyök pedig a lány fülével játszott. Egy idő után az ölembe vettem a kölyköt és a szájába nyomtam a tápszerrel teli üveget, amit azonnal el kezdett szívni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A lány oda kúszott mellém és onnan figyelte az állatot - Neki van neve? - érdeklődött. Én csak megráztam a fejem - Még nincs. Annyit tudunk hogy kisfiú lett. A neve az még kérdéses. - morogtam le se véve szemeimet a lakmározó oroszlán kölyökről. - Legyen Senshi. Mert olyan kis harcias. - mosolygott a kék hajú lány mellettem - Jó. Legyen. - mondtam enyhe mosollyal az arcomon.
Miután végeztünk az oroszlánoknál és le tudtam vakarni Senshit Toráról, utunk a pingvinek felé folytatódott. Amint be léptünk közéjük a tigris lány köré gyűltek és a farkát akarták csípkedni - SRÁCOK! ABBAHAGYNI! - ordítottam és a kis bajkeverők kicsit hátrébb húzódtak - Na. Gyerünk. Még két totyogásnyi távolságot fiúk. Bezzeg Shiruku nem tolja elő magát. - morogtam és el indultam megkeresni az egyik tojónkat,aki ott süttette magát a napon a sziklák tetején - Viccesek ezek a pingvinek. - nevetett Tora aki a madarakkal kergetőzött.
Minél több időt töltök ezzel a lánnyal, annál furcsább érzések lesznek úrrá rajtam. Mintha.. Kezdenék.. Bele szeretni......
