Bakugou Katsuki még gyerek korában árván maradt. Ezért a Tokióban található állatkert igazgatója befogadta őt és fiaként nevelte fel. Azzal a feltétellel, hogy csatlakozik az állatkert gondozóihoz. Amibe persze a fiú bele egyezett.
Ám egy nap új lak...
Mi. A. FASZ? Ezek tényleg képesek voltak ide hozni egy ketrecbe zárt lányt?? - Ez meg mi? - morogtam a két vadásznak. De nem ők válaszoltak. - Bakugou. Ő az állatkertünk új látnivalója. Ő az utolsó a fajtájából. - hallottam meg magam mögül az igazgató hangját. - Hehe. Jó kis bevétel lesz belőled te kis szuka. - röhögött az igazgató és rá vágott a ketrec oldalára. Ettől a lány idegesebb lett és neki akart ugrani az öregnek. Látszott rajta hogy nincs hozzá szokva az emberekhez. - Vigyétek a helyére. Te meg utána basszál neki valamit Bakugou. - morgott a férfi majd elsétált.
Követtem a két férfit addig, ameddig az oroszlánok melletti üres ketrechez értünk. Betették a lányt. A kisebb ketrecből ki sem vették. - Innentől rád bízzuk. Sok szerencsét. - röhögtek és elsétáltak.
Nagy levegőt vettem, majd lassan beléptem a szűkös helyiségbe ahova ki kell engednem a lányt. Amint közelebb mentem hozzá, farkát az ég felé borzolva és vicsorogva, füleit a fejére hajtva húzódott a kis ketrec végébe. - Nyugi. Nem bántani akarlak. - mondtam nyugodt hangon. Le se szarta amit mondtam. Csak morgott tovább.
Most hogy közelebbről nézem, nem mondhatnám hogy csúnya a csaj. Tökéletesen vékony alakja van. Az arca mondhatjuk hogy szép, még úgy is, hogy össze ráncolja a homlokát és vicsorog. Hosszú kék, kissé bozontos haja egészen a derekáig leér és van benne egy két fehér csík. A kezein egy furcsa bilincs volt de még így is látszott, hogy ott is ugyan olyan kék szőr van mint a haja.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Próbáltam közelebb menni hozzá és kinyitni a ketrecet hogy ki tudjon onnan jönni. De amint közelebb mentem a rácsnak ugrott. - NYUGODJ MÁR LE BASZKI! CSAK SEGÍTENI AKAROK! - ordítottam rá, majd láthatóan meglepődött és lenyugodott.
Lassan kinyitottam a lakatot. Mikor kattant a lakat és kinyitottam a ketrec ajtaját, a lány elkezdett mocorogni. De a láncok amikkel ki volt kötve, nem engedték. - Maradj már nyugton basszameg. - szűrtem ki a szavakat a fogaim között és óvatosan le vettem róla a láncokat.
Amint megszabadult a láncoktól, őrült gyorsasággal rohant el egy fa mögé, a kialakított helye leg szélébe. - Mindjárt hozok neked kaját. - morogtam és kimentem, majd vissza zártam az ajtót. Már mentem volna el, mikor a rácsok közül kinyúlt egy kéz és megragadta a csuklómat. Arra fordítottam a fejem. A lány volt az. Már nem látszott annyira idegesnek. A kezéről is eltűnt a szőr, ezért puha bőre simult a csuklómra. - K.. Kö.. Kö.. Köszö.. Köszönöm. - suttogott oldalra nézve. - Te tudsz..beszélni?-kérdeztem tőle hitetlenkedve.
