Vámpír Tord x Tom Szörny

Boszorka

 A varázsló lehuppant a szörnyfiú mellé.

 - Na, mi a helyzet? - pillantott rá a fiú meggyötört tekintettel.

 - Csak megpróbáltuk eltüntetni a csaták nyomait! - emelte fel karját.

 - Áh.. - bólintott - Bocsánat! - nézett le mikor eszébe jutottak a történtek.

 - Semmi gond! - mosolygott kedvesen - Baleset volt! Nem direkt csináltad!

 - Háát.. - vakarta tarkóját

 - DIREKT SEBEZTÉL MEG?!? - akadt ki.

 - Nem, nem csak.. - emelte kezét maga elé - A szörny énem bántani akart valószínűleg! Ezért mondtam!

 - Ááá.. - bólintott - Nem hiszem! Szerintem ő sem akarta igazából!

 - Lehet! - mosolygott - Téged mindenki szeret!

 - Yey! - ölelte meg majd hallották, hogy Matt is belépet a szobába. - Amúgy a jelenlegi helyzet miatt.. - vakarta tarkóját - .. arra gondoltam elmehetnénk a nénikéimhez! - mosolygott.

 - Hm.. - gondolkodott el Tom - Hát jobb lenne, ha nem tudná, hol vagyunk! - villanyozódott fel

 - Megérzi a szagod! - jegyezte meg Matt az ajtókeretnek dőlve keresztbe font karral.

 - A nénikéim nagyon erősek! Tudnak egy burkot is tenni a ház köré! Sőt tuti most is van körülötte! Nagyon menők!

 - Akkor te miért vagy ilyen gyenge? - kérdezte Tom vigyorogva

 - Tooom! - ütögette meg

 - Jól van, jól van! - nevetett majd elkapta a zöldi csuklóját - Akkor menjünk! - vigyorgott lelkesen.

❣❣❣

 - Eeedd! - ölelt magához unokatesóm mikor kinyitotta az ajtót

 - Szia Melynda! Én is örülök neked! - ölelgettem majd elengedtem - Ők itt Matt és Tom! - mutattam rájuk - Srácok ő itt Melynda az unokatesóm!

 - Csá! - intett Tom

 - Szia! - integetett a gyömbér.

 - Meddig maradtok? - kérdezte a lány

 - Már is el akarod őket küldeni? - kérdezte nénikém mögüle

 - Dehogy is! Nem úgy értettem!

- Pedig ki nézem belőled! -nevettem

- EEEDD! - nyafogott

 - Gyertek be! - intett Amara (vagy Amanda, ha nagyon hülyén hangzik.. ezt döntsétek el ti) néni. Bementünk bőröndjeinkkel és a lány becsukta az ajtót. - Fent van a szobátok! Edd, majd megmutatja! Ő jól ismeri a házat!

 - Emlékszel mikor bújócskáztunk és majdnem bezártak anya tesztszobájába? Jaj, az a lila szörny.. - nevetett a lány velem, de nénikém félbeszakított minket.

 - Pakoljatok, le majd gyertek enni! - nagy mosollyal bólintottam majd felmentem a srácokkal. 

 Megmutattam nekik a két vendégszobát meg az én szobám, de végül arra jutottunk, Tom most nem akar egyedül aludni így a földön alszik nálam és Matt is így csatlakozni akart. Még mindig volt bennem egy kis félelem, de biztos jó móka lesz. Amint túlteszem magam azon a hülye emléken megint nem fog zavarni.. gondolom.

 Lementünk békacombot enni majd az ebédlőasztalon mágia kártyát játszottunk.

 Nagyon nosztalgikus volt és így haverokkal még jobb. Borzasztó jól mulattunk. Sokat nevettünk és minden problémánk elfelejtettem meg azt hiszem mindenki más is.

❣❣❣

 - Huh! - dőltem hátra székembe mikor kiestem. - Na, jó srácok én felmegyek aludni!

 - Ne már Tom! - nyavalygott Edd

 - Azt hittem nem tudsz egyedül aludni! - jegyezte meg

 - Megpróbálom! - mosolyogtam rájuk majd kifele indultam - Császtok! - intettem.

 - Helló

 - Jó éjt

 - Jó éjszakát kölyök! - mondták.

 Felmentem a félhomályba a szobánkhoz. Még mindig féltem, de a tudat, hogy pajzs van a házon amit csak a megadott lény léphet és a felszabadító kártyázás megnyugtatott.

 Végigmentem a folyosón és kezem a kilincsre tettem mikor hangot hallottam mögülem. Fülem azonnal megmozdul és megpördültem.

 Egy vén banya állt ott. Nagyon alacsony volt és tipikus boszorka kinézete.

 - Ki vagy te? - meredtem rá

 - Csak beszélni akarok veled bogaram! - mormogta rekedtes hangját a sötétbe. Szája mozgását is csak állától láttam a hatalmas kalap és fényhiány miatt.

 - Hogy jutottál be egyáltalán?

 - Tiszteld az idősebbeket! Úgy gondolod, csak te kérdezhetsz? Nem véletlenül jöttem el idáig!

 - Peresze, hogy kérdezgettek! Egyáltalán tudják a ház tulajdonosai..

 - Nem kell nekik tudni! Neked se semmit.. Csak fogad el a sorsod! - nézet fel sárga macska szemeivel.

 - Mi.. - kezdtem, de hirtelen szédülni kezdtem. Megijedtem és kapálózni akartam, de azon kívül, hogy felismerjem, baj van, nem volt időm semmi, mert elvesztettem az eszméletem. Hideg van.. valaki visz.. félek... Egyszer csak sárga fényt láttam szemhéjamon keresztül. Nem tudom meddig lehettem kiütve. Morogva kinyitottam szemem.