Vámpír Tord x Tom Szörny

Ház

  A hideg utcákról meleg házuk biztonságába tértek és a varázsló a szörny sebeit ellátta majd ágyába fektette.. persze ez nem ment ilyen könnyen, mert negyedórányi lelkizés volt minimum.
 - Hogy van? - kérdezte a vámpír a konyhában és tükrét már léptek zajánál eltette
 - Nem jól.. nagyon megviselte!
 - Ez az én hibám! - hajtotta le fejét bűntudattal telien.
 - Jaj, Matt.. - ment oda hozzá és kedvesen átölelte melyet a másik jólesően, de szomorúan viszonzott - Nem tudhattuk.. mi nem.. csak ő...

 - Na véégree~ - dalolt mikor megérkezett a házhoz ahol egyértelműen érezte szíve áldozatát.
 Lába lágyan a gyephez landoláskor, de szeme a fiú ablakán maradt, aminél sajna függönyök takartak.
 - Meg állj! - kiáltott egy ismerős hang. Nem túl nagy érdeklődést folytatva feléjük fordult feje.
 A varázsló fabotját, mely smaragdot tartalmazott, tartotta felé harcra készen.
 - Hmmm? - vigyorodott el - Mégis mit akarsz tenni?
 - Ezt én is kérdezhetném! Mire volt jó ez a játék? Nem volt könnyebb prédát? És mi ez a szadizmus?
 - Ho-ho-hó kölyök!
 - EGY IDŐSEK VAGYUNK!
 - Ez túl sok kérdés egyszerre!
 - Jó.. akkor csak... Miért?
 - Ez meg túl tág! - vigyorgott szórakozottan, de egy kis perverz mosoly is megjelent egy pillanatra
 - CSAK FELELJ MÁR! - harsogta
 - Jó, jó! - hagyta abba a játékot - Miért?.. - tette kezét arcára és vigyorogva gondolkodott, de nem jutott eszébe válasz. Minden olyan.. - Miért?.. - suttogta - Mert más! - felelte komolyan kezeit is letéve
 - Más? - kérdezte furcsállva a választ mire a másik bizarrul nevetett kicsit majd a másiknak vetette magát hirtelen hatalmas vámpír sebességgel.
 - Ezt te nem értheted! - mondta komoran a másik szemébe nézve miközben feje után nyúlt. A másik csak megdöbbenve állt hisz már megmozdulni se tudott. Mintha minden lelassult volna. Mindent látott, de teste nem volt elég gyors. A vámpír sima gyorsaságú is lehetett volna, ami a kívülálló számára olyan gyors, amit szinte nem is lát.. de csak lassan közelített majd hirtelen megragadta a másik fejét és azzal a lendülete a falnak csapódót minden karlendítés nélkül. Ő csak ott állt és nézte, ahogy a por eltakarja a hatalmas nagy krátert a falban, amit ember alakban semmi sem élne túl...

(Hát igen. Az előzőhöz képest egy kicsit rövid, de remélhetőleg annál érdekesebb lesz 😅)