Vámpír Tord x Tom Szörny

Vér

Ajkaimba beleharapva néztem a kis szörnyfiút. Szeme fekete volt fülei karja farka lilák és kék pulcsija volt fekete szakadt farmerrel meg kockás cipővel. Fura kinézete volt.. De egyedi.. És a bőre.. a nyaka..

- Uram.. - szólított meg Patryk mikor feltűnt neki, hogy a számból vér folyik. Éles szemfogaimat mélyen belefúrtam és a vért ízlelgettem.. De másét akartam.

- 1 kólát egy pohár vért és egy adag whiskyit kérnénk. - mondta a zöld ruhás varázsló. Úgy tűnt a mellette ülő kissé szomorkás. A pincérnő feljegyzetelte a rendelést és egy ,,pillanat mindjárt hozom" után el is tűnt. A barna hajú meg megveregette a gyömbér hátát. - Ne félj Matt! Hamarosan megtalálom a varázsigét és akkor megint más lehet oké?

- Ühüm.. - szipogott. Varázsige? Ez érdekesen hangzik. Mivel anyám démon volt van egy kér varázsigém és akkor... Hmm...

- Uram? - kérdezte ismét a beosztottam, aki egyben a haverom is volt.

- Menjetek csak haza, vagy amit akartok. Nekem el kell intéznem valamit..~ - mondtam helyemről felkelve és a három grácia felé vettem az irányt útközben a vért a piros ruhámba kenve.

- Segíthetek? - kérdezte kíváncsian a zöldike a barátai tekintete meg rám szegeződőt szintén érdeklődő arccal. Ez jó lesz~

- Nem igazából én szeretnék segíteni. Ne haragudjanak meg, de hallottam, ahogy egy varázsigéről beszélnek. Tord Larsson vagyok - hajoltam meg ördögi vigyorral kezem magam előtt behajlítva. - félig ördög és nagyon értek az ilyenekhez. Nekem rengeteg varázsigém van. Ha bármelyikre szükségük lenne...

- És mibe fáj ez nekünk? - kérdezte a tüskés hajú. Ó ha te azt tudnád..~

- Semmibe csak szívesen segítek. Könnyebb ismerkedni ha random lényeknek segítünk.

- Hát ez logikus.. Gondolom..

- Edd nehogy bevett ezt!

- Várjunk most mi történt? - kérdezte a sápadt erre a könnyen meggyőzhető sóhajtott.

- Arról, hogy lehet, segít, hogy ismét más legyél a többi vámpírhoz képest.

- HeeeEEEH. Újra láthatom az arcom? - kérdezte izgatottan.

- Háát igen, de..

- Óó köszi! - ugrott a nyakamba – köszi, köszi, köszi. - mondogatta.

- Szi.. szívesen.

- De miért segítesz IGAZÁBÓL? - kérdezte ismét morcosan.

- És milyen varázsige kell pontosan? - kérdeztem kérdésével nem törődve. Ha téged nem tudlak meggyőzni, megoldom másként..

- Hát egy olyan, amitől látja az arcát annak ellenére, hogy vámpír..

- Olyan van.. – kezdtem el kotorászni oldaltáskámban. - tessék! - adtam át mosolyogva. Figyelmesen átolvasta mire felcsillant a szeme.

- Ez tökéletes!

- Ugye? Na, gyertek! - fordultam meg és intettem kezemmel.

- Minek?

- Hát azé itt nem használhatjuk.. - mondtam a vállam fölött. Megindultak a zöldike megállt.

- Várjatok! - mondta. Intett egyet varázspálcájával mire a pincér, aki épp neki készítette az italt megállt.

- Ez kinek is lett volna? - kérdezte magától.

- Oké! - mondta és varázseszközét elrakva folytattuk az utunk. Megérkeztünk egy lepukkant elhagyott téglafalu iskolához. - Itt?

- Igen! Itt biztos nem lesz belőle gond!

- Akkor gyertek srácok..

- Nem kell! - vágtam rá - Ha más is van, akire nem vonatkozik a varázslat vagy nem azt végzi épp akkor abból baj lehet. Jobb lenne ha.. Khm.. Hogy is hívnak?

- Tom vagyok és az biztos, hogy nem maradok veled kint!

- A Tom a Thomas rövidítése igaz? - kérdeztem igyekezve a morci szörnyecskét kissé témaváltással le nyugtatni.

- Tom ne legyél már ilyen.. - kezdte a "bűvész"

- Igen Tim! Ez nekem fontos! Ne gondolj mindig magadra! - mondta a fajtársam, amibe azé lett volna kivetni valóm. A fekete szemgödrű asszem szemét forgatta vagy valami ilyesmit tett aztán egy unott ,,oké"-val válaszolt. - EZ AAAZ! - indult éljenezve meg kezét levegőbe dobva a gyömbér mire az elemózsiám a falnak dőlve keresztbe tett kézzel sóhajtott. Mikor eltűntek és biztos voltam benne, hogy nem hallanak mellé sétáltam ugyanolyan testhelyzetbe elhelyezkedve.

- Szóóval... - kezdtem, de nem hagyta.

- Pofa be! Nem bízok benned! - morgott rám - Fura a szagod! - vicsorgott mire sóhajtottam.

- Jó akkor kezdjünk bele.. - kezeit a feje mellet falra rögzítettem és egy nehéz vascölöpöt dobtam lábára, amire másik lábammal kicsit rá is álltam ezzel fegyvertelenné tettem.. Vagyis azt hittem. Arca először meglepet aztán fájdalmas és végül egyértelműen dühösé vált. Mérgesen bámulta önelégült perverz arcom, amit megváltoztatott, ahogy szörnyfarka nyakam köré tekeredett. Dühösen téptem le a torkomtól és kezeihez fogtam. Az arca ijedté vált, de aztán igyekezet ezt haraggal jelezni.

- Engedj el te.. - kezdte, de szájára tapadtam. Először megcsókoltam, hogy felmelegítsem aztán megnyaltam, hogy mutassam, melyik területet fogom bántani és végül éles fogaimat a vérdús ajakba mártottam. Könnyei csorogtak és egy nyögésen kívül nem tudott mást kiadni a fájdalomtól. Persze nem mélyen szúrtam bele nehogy szegény ínyén vagy állán átmenjen. Csak pont annyira, hogy a vörös édes nedű kicsordulhasson, aztán azt megízlelve táplálkozhassak vele, és ahogy számítottam. Az ő vére volt a legfinomabb, amit valaha ittam.. De.. Az a nyögés.. Amit az elején adott ki.. Olyan kellemes volt hallani. Nem tudtam eldönteni melyik érzés a legjobb, de egy biztos.. Többet akartam belőlük. Térdem lába közé irányítva elkezdtem azt masszírozni. Elkezdet számomra kellemes hangokat kiadni, ami egyre csak nőt pont úgy.. Ahogy ő lent.. Nyelvem a szájába elértem az övét amire ráharaptam. Nyikorogni kezdet a nyögések mellett, ami még csodálatosabbá tette. Éreztem, ahogy kezd gyengülni, de teste meg melegedni annak ellenére, hogy annak pont ellenkezőleg kellet volna. Azt hiszem, jól csinálom.. őt~ Szájából kijőve egy véres nyálcsík mutatta ott jártam, amiből földre csöppent ezzel pazarolva drága áldozatom vérecskéjét. Könnyeit lenyaltam ezzel véresé téve arcát.

- LÁTOM MAGAAAM!! - futott felénk a vámpír mire sóhajtottam és egy ördögi elégedett perverz arccal arcát néztem, hogy megjegyezem azt aztán denevérré válva elszálltam az éj sötétjében. - TIM NÉZD!.. - futott ki a srác, de mikor barátját meglátta lefagyott.

- Úr isten Tom?! - rohant oda hozzá. - Ki volt.. az, aki ezt tette veled vagy mi tört..

- Az az idióta vámpír.. - mondta gyengén közben haverja próbálta lábát kiszabadítani.

- Matt gyere! - mondta mire a másik odajárult és leszedték a vascölöpöt leemelték róla. - Úgy sajnálom Tom! - ölelte át.

- Én.. Is Tim.. Azt hiszem.. Ha esetleg van hozzá közöm... - motyogta.

- Én tudtam, hogy nem kellet volna megbízni benne. - suttogta.

- Sajnálom.. - mondta ismét a barna hajú és a gyömbérrel átkarolva lassan haza caplattak.

- Még nem végeztünk.. - mondtam a háztetőről nézve őket - ..Tommy~