A kastély maga majdnem teljes sötétbe volt burkolózva. Nagy, fekete foltként magasodott fölénk mind a száz tornyával (nehogy elhiggyétek, hogy ezt én megszámoltam akkor és ott. Annyira hülye és elvetemült nem vagyok, hogy az éjszaka közepén nem átlátszódó fekete oszlopokat számoljak). Amúgy enyhén ijesztő hatást keltett, ahogy a vastag falak visszaverték a Tiltott Rengetegből érkező bizarrabbnál bizarrabb hangokat.
Mondjuk az én félelmem kábé addig tartott, amíg eszembe nem jutott, hogy tanácskoztam a nagybetűs Halállal, személyesen, és addig csak nem akar kinyírni, amíg végig nem csinálom ezt a sok szart.
Ellenben Rina a megfogta a kezem, ahogy nézelődött. Egészen aranyos volt.
James ment elől, majd közvetlen a falnál megtorpant, egy eldugottabb sarokban.
- Nos, készen álltok királylányt menteni? - nézett hátra ránk, vigyorogva.
A fehér fogai szinte világítottak az éjszakában.
- Csukd be a szád és teljesen - biccentett felé Rina. Egyetértettem vele.
Erre James, válaszul, megforgatta a szemét és előhúzta a pálcáját.
Megkocogtatott pár kődarabot, elmotyogott néhány varázsigét, a fal pedig az illesztéseknél szépen végigrepedt.
Egészen pofás, boltíves repedés alakult ki, majd a kövek elsüllyedtek a földben, a szemünk elé tárva egy kivájt járatot.
Lépcső vezetett fel, egészen hosszan, enyhén jobbra kanyarodva. A világítást körülbelül könyök magasságba, a falba helyezett, tenyérnyi nagyságú kövek nyújtották. Zöld fénybe vonták az egész járatott.
- Ki megy először? - nézett újra ránk James, aztán mihelyst realizálta, hogy egyikőnknek sem fűlik ehhez a foga, fogta magát, és kivont pálcával indult el felfelé.
Rögtön utána Rina vette elő a saját pálcáját, és lépkedett James után.
A sort én zártam. A harmadik lépcsőfoknál jártam, amikor a kövek visszamásztak a helyükre. Egyébként az egészben az volt a legérdekesebb, hogy ennek az egésznek semmi hangja nem volt.
Az összes kő, legyen akármekkora, olyan hangtalanul csúszott vissza a helyére, hogy esküszöm, a süket embernek nincs olyan jó dolga. De tényleg. Én is csak annyiból jöttem rá, be van csukva, hogy nem érte a szél a hátamat.
Lassan meneteltünk felfele. A levegőben... mit részletezem? Tipik barlang szag volt. De nem a jobbik fajtából.
A Pokol is megmondta volna, hogy évek óta nem járt itt senki. De tényleg. Senki.
Állott volt, büdös, és hideg. Ergo, minden olyan, ami egy creepy barlanghoz kell.
Nem ismertem a barlangot, így nem álltam hozzá valami bizalomgerjesztően.
A Tekergők Térképén sem szerepelt. Hogy James honnan tudott róla, örök rejtély marad. Legalábbis addig, amíg meg nem kérdezem.
Ami úgyse fog bekövetkezni, mert annyira nem érdekelt a dolog. Be kellett jutnunk a kastélyba. Erre ez jelentette a megoldást. Innentől kezdve panaszra nem lehet okom.
- Ha felérünk, irány Alice szobája... - kezdte James - Közben majd csekkoljuk, McGalagony hol és merre jár.
Bólogattam, mély egyetértésben.
- Fogjuk a csajt és elhúzunk innen - folytatta Rina - Ha esetleg lebukunk, elég kijutnunk a birtokról, és hoppanálunk. Mindenkinek tiszta a hoppanálási célja?
YOU ARE READING
The Death Lord
Fantasy[A Daughter of Hades és a The Half-Blood Witch harmadik kötete] Azt gondolnánk, hogyha egyszer már nyertünk, nem zavarnak tovább. Vége a történetnek, mindenki mehet a dolgára. Ám, ha nincs rendesen elvégezve a feladat, hiába a győzelem. Valaki intéz...
